Elment a babád? Vagy szivárványbabát vársz?
A blogbejegyzéseim témái általában várandóssággal, szüléssel, szoptatással kapcsolatosak, de mivel a vetélés minden negyedik édesanyát érint, szeretnék erről a szomorú témáról is hiteles és érthető információval szolgálni.
Egy baba elvesztése természetesen nem az az esemény, amit büszkén kiposztolunk a Facebook-ra! Sokkal inkább eltitkoljuk, próbáljuk a szőnyeg alá söpörni és még a családi és baráti körben is csak félve, szinte szégyenkezve mondjuk el az ismerőseinknek. Átalában ilyenkor tapasztaljuk (nem kevés döbbenettel), hogy rengetegen vannak, rengetegen vagyunk, akiknél a babavárás első örömét néhány hét után sajnos a baba elvesztése követi.
A vetélés olyannyira gyakori, hogy 2019-ben Norvégiában egy kutatás azt állapította meg, hogy a vetélés a 25-29 éves korosztályban a legalacsonyabb, de még ez a legalacsonyabb szám is tíz százalék! Vagyis tíz pozitív terhességi tesztet produkáló nőnél sajnos csak kilenc várandósság marad meg. 25 évnél fiatalabb édesanyáknál, különösen, ha tinédzser terhességről van szó, vagy ha a kismama harmincöt évnél idősebb, ez az arány 17%-ra nő, de negyven éves kor környékén már 33% és az évek előrehaladtával egyre rohamosabban nő! Tehát a kimutatott vetélések aránya is nagyon magas, de a kutatók még azt is feltételezik, hogy az egészen korai vetélés az még ennél is sokkal gyakoribb, 45-50% körül mozog, de a legtöbb nő csak azt tapasztalja, hogy a menstruációja néhány napot késett és valamiért erősebb a szokásosnál, de nem is gondol arra, hogy ez egy korai várandósság elvesztésére utal.
Vetéléről akkor beszélünk, amikor a kisbaba a várandósság elején, az első trimeszterben búcsúzik, bár a definíció nem egységes. A legtöbb kutató a 20. hétig vetélésnek utáni pedig magzati elhalálozásnak tekinti a baba elvesztését. Vetélés kapcsán a legtöbb kismama erős görcsöket és erős - általában szakaszos - vérzést tapasztal, ami alapján már a legtöbb nő azonnal a baba elvesztésére gondol. A vetélés azonban történhet külső jelek nélkül is: a baba fejlődése megáll, a szívhang megszűnik és ez csak a várandósgondozás sorhán derül ki, amikor nem találják a szívhangot. A vetélés tényét ilyenkor egy ultrahangos vizsgálat igazolja. Ezt a jelenséget angol kifejezéssel "missed abortion"-nek, vagy rövidítve "missed ab"-nek hívják, magyarul erre a csendes vetélés kifejezést használjuk. Van azonban egy harmadik típusú vetélés is, amikor a várandósság elvesztése olyan korán történik, hogy ez semmiféle tünettel nem jár, mert az embrió egyszerűen felszívódik a petezsákból, és a várandósság tényét megállapító vizsgálatot követően nem jelenik meg a szívhang. Ilyenkor nincs semmiféle teendő és semmiféle vetélési tünet sem.
Amikor viszont a klasszikus vezetésről beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy a méh teljesen kiürüljön és ne maradjon a méhben semmiféle szövetdarab a várandósságból, mert ezek fertőzést, fokozott vérzést és további problémákat okozhatnak. A szülőknek általában ilyen esetekben két lehetőségük van: az egyik a várandósság műtéti befejezése, kürettel vagy leszívással. Ezek a beavatkozások általában teljes altaltásban történnek (nagyon ritkán helyi érzéstelenítéssel). A másik lehetőség pedig általában a várakozás, hogy a vetélés folyamat magától befejződjön. Ez a döntési lehetőség átalában megvan a vérzéssel járó vetélés és a csendes vetélés esetében is, ezért nézzük meg a két megoldás előnyeit és kockázatait is, hogy ilyen esetben is informáltan tudj dönteni.
A műtéti befejezés kapcsán - bár eléggé szubjektív - előny lehet, hogy a folyamat gyorsan lezajlik, kevesebb és rövidebb vérzéssel jár, de természetesen mint minden műtétnek, a küretnek is vannak kockázatai. Műtéti befejzésnél az esetek négy százlékában van szükség arra, hogy a műtétet megismételjék, mert valamilyen szövetdarab mégiscsak a méhben maradt.
Ha vetélés magától, külső beavatkozás nélkül zajlik le, akkor egy lassabb folyamatra kell számítani, ami több vérzéssel jár és extrém esetben vérátömlesztést is szükségessé tehet. A "természetes" vetélés kapcsán az esetek 28%-ában fordul elő, hogy látszólag lezajlott a vetélés, de mégis szükségessé válik a műtéti befejezés, mert szövetdarabkák maradtak a méhben. A fokozott vérveszteség kockázata miatt nagyon fontos, hogy ha ezt az utat választod, akkor tisztában legyél a túlzott vérveszteség tüneteivel, hogy szükség esetén haladéktalanul orvosi segítséget tudj kérni. Természtes vetélésnél valószínűleg betegszabadságot kapsz, az orvosod ágynyugalmat és antibiotikum kúrát ír fel az esteleges fertőzések megelőzése céljából. Természtes vetélés estén a vérzés megszűnése után ultrahangos vizsgálatot is végeznek, hogy megbizonyosodjanak a méh teljes tisztulásáról is.
A vetélés legnagyobb egészségügyi kockázata, hogy a vetélés során fertőzési kapu keletkezik. A fertőzések előfordulása szempontjából azonban a kutatók nem találtak számottevő különbséget a művi befejezés és a "természetes" vetélés között. Ugyanez igaz volt a fájdalommal kapcsolatban is: vannak olyan nők, akiknél a műtét és az azt megelőző részleges vetélés is komoly fájdalommal jár, de nagyon fájdalmas lehet a természetes vetélés kapcsán is a napokig tartó erős méhgörcs. A befejezés mikéntje kapcsán a legnagyobb kérdés valószínűleg inkább az, hogy melyik módszerrel nagyobb a későbbi teherbeesés és a várandósság fentartásának esélye, de ezzel kapcsolatban még nem születtek hivatalos kutatások. A várandósság természetes befejezését külföldön próbálták prosztaglandin tartalmű hüvelyi vagy gyógyszeres kezeléssel gyorsítani, de érdemi különbség a folyamat gyorsaságában nem volt, viszont prosztaglandin alkalmazása mellett sokkal gyakoribb tünet volt, hogy a vetélést még erős hányinger, hányás és hasmenés is kísérte, ezért ez a módszer nem terjedt el egy országban sem.
Mivel a művi befejezés és vetélés természetes befejezése között a végeredmény szempontjából nincs lényeges különbség, nagyon fontos, hogy a döntés során azt gondold végig, hogy melyik megoldás segítheti jobban a gyász feldolgozását a Te konkrét esetedben és melyik megoldás növelné a Te biztonságérzetedet. A folyamat mikéntjéről tehát a döntés a Te kezedben van, az orvosodnak pedig kötelessége a lehetőségekről objektív tájékoztatást adnia.
A vetéléssel kapcsolatban szinte mindenkiben felvetődik a kérdés: meg lehet-e akadályozni a vetélést vagy lehet-e valamivel csökkenteni a vetélés kockázatát? Mivel a legtöbb vetélésre nincs semmiféle hivatalos orvosi magyarázat, az objektív válasz az, hogy ez szinte lehetetlen! Ritkán előfordul, hogy a vetélést a méhnyak vagy a méh problémája, PCO (policisztás ovárium szindróma), kezeletlen cukorbetegség, pajzsmirigy problémák vagy más krónikus betegségek okozzák. Ezekben az esetekben az eredeti probléma megoldása valóban csökkentheti a vetélés kockázatát, de a legtöbb esetben egészen egyszerűen nincs magyarázat a vetélésre és az orvosok egyáltalán nem tudják, hogy mi volt a vetélés oka. Kutatók azt feltételezik, hogy az esetek 50-75%-ában a baba genetikai rendellenessége áll a háttérben, de ez egy olyan tényező, amit egyáltalán nem lehet befolyásolni.
Annak ellenére, hogy a vetélések okát az esetek legnagyobb részében homály fedi, többszöri vetélés után vagy meddőségi kezeléssel létrejött várandósság során gyakori, hogy az orvos az első trimeszterre pihenést, ágynyugalmat és progeszteron tartalmú hüvelyi vagy szájon át szedendő gyógyszert ír fel. 2005-ben publikáltak egy összegző kutatást, amiben azt találták, hogy a pihenésnek és az ágynyugalomnek semmi, de semmi hatása nincs a vetélés gyakorisága szempontjából - hatalmas hátránya viszont, hogy ezzel a felelősség átkerül az anya vállára! Ha ugyanis a pihenés mellett mégiscsak vetélés következik be, mi nők saját magunkat hibáztatjuk: mégsem kellett volna olyan gyakran kibújni az ágyból, nem kellett volna annyit üldögélnem, komolyabban kellett volna vennem a pihenést, stb... A progeszteron tartalmú gyógyszeres kezelés eredménye sem volt egyértelmű, a kutatók úgy fogalmaztak, hogy a korai progeszteron kiegészítés "csökkentheti" a vetélés esélyét, de áttörést ez sem hoz. Ez a megállapítás annak fényében méginkább érthető, hogy a vetélések jelentős része valószínűleg genetikai problémákra vezethető vissza, a kromoszóma rendellenességekre pedig a progeszteron az égvilágon semmiféle hatással nincs...
A vetélés kapcsán feltételnül beszélni kell az érzelmeinkről is. A vetélés veszteség, így a vetélést gyászfolyamat követi. Amikor először szembesülünk avval, hogy a baba elköszönt, általában az első érzés a döbbenet. A világ hirtelenn összeomlik és megszűnik körülöttünk. Az első sokk után azoban elkezdünk átmenni tagadásba. "Biztos rossz ez a gép. Biztos nem is látták jól. Nézzék meg egy másik géppel..." Vagyis megkérdőjelezzük a veszteség valódiságát. A gyászfolyamat következő lépcsője általában a düh: "Miért velem kellett ennek megtörténnie? Miért a mi családunkban?" A miérteket általában az okok keresése követi: bújjuk az internetet, elemezzük az életmódunkat és leginkább vádoljuk magunkat... "Biztos azért történt a vetélés, mert nem pihentem eleget, vagy mert elmentem a fitnesszterembe, vagy mert megemeltem a nagytestvért, vagy mert előtte napon szexeltünk vagy mert két napja vettem fel a Covid oltást..." Hajlamosak vagyunk arra, hogy ok-okozati összefüggést keresünk, amikor ilyenek sajnos nincsenek, merthogy a vetélés tulajdonképpen a természet orosz rulettje és bele kell törődnünk, hogy így működik a természet és a teremtőnk így alkotott meg bennünket...
Az okok keresése után a gyászfolyamat gyakori következő lépcsője, hogy szinte mániákus módon próbáljuk megváltoztatni a szokásainkat és az életünket. Sok édesanya a vetélés után áttér bio élelmiszerekre és "mentes" táplálékokra, kidobja a háztartási vegyszerek nagyrészét és szinte új életet kezd. Akár megvolt ez az életmód változtatós stáció, akár nem, a következő - és leghosszabb ideig tartó - lépcső a szomorúság és a depresszió időszaka. Már nincsenek látványos akciók, már nem keressük az okokat, már nem tagadjuk a tényeket, csak a bénító, csendes szomorúság marad...
A legfontosabb azonban nem megállni ezen a lépcsőn a gyász folyamatában! El kell jutnunk - szükség esetén segítséggel - a következő lépcsőre, ami az elfogadás. Amikor megbékélünk a veszteség tényével, amikor elfogadjuk, hogy a veszeség az életünk részévé válik de már nem irányítja azt. Éppen emiatt a környezet, a család és az ismerősök hozzáállása szempontjából a legfontosabb (lenne), hogy erre az utolsó lépcsőre segítse át a veszteségen átesett szülőket! Sajnos az nem segítség a gyász feldolgozásában, amikor egészségügyi szakemberek - nyilván jóindulatból - azzal vígasztalják a vetélésen átesett nőket, hogy hát "az még nem is volt baba, csak egy embrió". A vetélést mindannyian másképp éljük meg, de a veszetesé minimalizálása, szőnyeg alá söprése egyálalán nem segít! A vetélésről valószínűleg nehéz beszélni még a családtagokkal, sőt talán még a férjeddel is. Természetesen a férjed is gyászol, csak valószínűleg ő más ritmusban megy át a gász- folyamaton. Emiatt még az is lehet, hogy hogy ideig-óráig magányosnak érzed magad, az érzed, hogy a vetélés csak a te problémád és csak a te szomorúságod. Mivel mindenki egy kicsit más, máshogy kell ezen az úton végigmennünk: van akinek az elcsendesedés, az egyedüllét segít és van, akinek ki kell beszélnie magából az érzelmeket. De a legfontosabb, hogy adj időt magadnak, hogy a Te saját tempódban juss el az elfogadásig, de szükség esetén, ha nehezen tudsz kilépni a depresszió állapotból, akkor merj segítséget kérni és ne maradj meg az állandó szomorúság állapotában!
Ha vetélés után most ismét babát vársz, teljesen normális, hogy aggódsz. Valószínűleg sokkal jobban aggódsz, mint egy olyan édesanya, aki akinek nem volt vetélés előzménye és valószínűleg máshogy állsz hozzá a várandósságodhoz. Az is valószínű, hogy kavarognak benned az érzelmek is! Teljesen természetes, hogy az örömödbe üröm vegyül a szivárványbabáddal kapcsolatban! Valószínűleg vagy az aggódás miatt nem tudsz most önfeledten örülni a várandóságnak, vagy pedig éppen azért érzel lelkiismeret furdalást, mert örülsz a terhességnek és szinte vádolod magad, hogy elfelejted az "előző babát". Hidd el, teljesen normális, hogy így kavarognak az érzelmeid, de a legfontosabb, hogy minnél kevésbé aggódj! Fogadd el az érzelmeidet, de próbálj kikapcsolódni és próbáld pozitív gondolatokkal táplálni az elmédet. Ebben segíthet a meditáció, segíthetnek relaxációs gyakorlatok és a jóga is, de az érzelmeidet még egy jó séta a friss levegőn is stabilizálhatja.
Boldog szivárványbaba-várást kívánok!
