Vajúdás? Csak ne ágyban fekve!

Ha TV-t nézel vagy az internetet böngészed és szülésről van szó, akkor jó eséllyel olyan képekkel, bevágásokkal találkozhatsz, amikor az édesanya egy kórházi ágyon fekve vajúdik. A szülőszobáknak, ne adj’Isten közös vajúdóknak is központi eleme az ágy, ami szinte meghívja a vajúdó anyát a fekvésre. Ebben a bejegyzésben azt vesézzük ki, hogy miért nem az ágyban fekvés a legideálisabb testhelyzet a vajúdás alatt és természetesen tippeket adok akkor is, ha más lehetőséged nincs, vagy ha a fáradtság miatt tényleg az ágyban fekvés esne jól a kisbabád születésének az ünnepén.

Szóval ha szülésre gondolunk, akkor bizony beugrik a szülő ágy képe is, szinte azonnal, ugyanis a szülő ágy szinte beleégett a tudatunkba és ezt gondoljuk normálisnak - mióta a szüléseket orvosok kísérik és pláne amióta az elmúlt nagyjából száz évben a szülések a kórházakban történnek. A szülő ágy olyannyira része volt a kórházi szülési procedúrának, hogy az Egyesült Államokban az 1920-as évektől egészen a hetvenes évekig a kórházakban a nőket elkábították és az ágyhoz kötözték (!!!) amíg a baba meg nem született…Szerencsére Európában ez a módszer (twilight sleep) nem terjedt el, viszont a kórházi ágy központi eleme lett a vajúdóknak, szülőszobáknak. Viszont ha rákeresel az interneten arra, hogy milyen testhelyzetekben vajúdnak a természeti népek illetve hogyan vajúdtak régebbi kultúrákban, akkor nem fogsz ágyat, vagy ágyhoz hasonlatos bútordarabot találni a fotókon, rajzokon vagy éppen szülést ábrázoló szobrokon – ugyanis a vajúdás alatt inkább térdeltek, guggoltak, legfeljebb rövid ideig feküdtek a földre – de akkor is oldalt fekvő testhelyzetben. Vajon miért? Mert a függőleges, félig függőleges testhelyzet kényelmesebb, általában kisebb a fájdalomérzet és ráadásul a szülés is gördülékenyebben halad és a baba is jobban érzi magát!

A vajúdás alatt ugyanis a Te feledatod a tágulás, a kisbabádé viszont a forgolódás és az ereszkedés! Természetesen a Te munkád és a kisbabád munkája szorosan összefüggenek, de az tény, hogy minél könnyebben ereszkedik és fordul a baba, annál gördülékenyebb lesz a szülés. A babának viszont viszonylag szűk helyen kell manővereznie, szinte mint egy kulcsnak a zárban! A jó hír azonban, hogy a „zár”, vagyis a medencéd nem egyetlen merev csont, hanem több olyan csontból alkotott keret, amik ízesülésekkel csatlakoznak egymáshoz. Ráadásul a várandósság alatt megemelkedett a relaxin hormon szintje is, ami abban segít, hogy az ízületek fellazuljanak és nagyobb legyen a mozgástartományuk. A medencédet képzeld el úgy, mint a tested központja – minden mozdulatoddal változik a mérete és minden testhelyzetben más a mérete! Viszont ha fekszel – vagy azért, mert Te úgy gondolod, hogy az a legjobb, vagy mert azt mondták, hogy feküdni kell vagy esetleg a CTG vagy az infúzió miatt vagy ágyhoz kötve, akkor statikus marad a medencéd és bizony nem változik a mérete. A legtöbb baba szerencsére még így is meg tud születni, de bizony sokkal nehezebb a szülés – főleg ha a hátadon fekszel!

Ha a hátadon fekszel, akkor egy nagyon fontos csont, a keresztcsont mozgástartománya szűkül. Ez az a csont, ami kifelé billenti a gerinc legalsó görbületét, amikor behúzod a popsidat, vagy éppen kifelé mozdítja az farokcsontot, amikor kifelé billented a popsidat, ráadásul szépen - és láthatóan! – kimozdul akkor is, amikor a babád lassan ereszkedik a medencében. Ha tehát már a vajúdás elején fekszel, akkor nehezebben tud kimozdulni az útból a gerinc alsó görbülete és nehezebb lehet a babának a beilleszkedés. Később pedig nem használod ki a lábaidat, hogy alakítsák a medencéd belső terét: ugyanis teljesen más a medence kimenet mérete akkor ha például befelé fordítod a lábfejedet és összecsukod a térdeidet, mintha éppen ennek az ellenkezőjét csinálod! Más a medencéd mérete akkor is, ha guggolsz vagy ha állsz vagy ha négykézláb vagy, más akkor ha lépegetsz vagy ha felteszed az egyik lábad valamire – mert éppen az esik jól, azt diktálja a tested! Spinning Babies® vagy Body Ready Method® technikákban járatos bábák, dúlák és szülésznők tudatosan is alkalmazzák azokat a mozdulatokat és pozíciókat, amik a medence megfelelő szintjén növelik a teret a baba ereszkedéséhez és a három órás Spinning Babies® foglalkozáson is ennek az alapjait tanulják meg leendő szülők, bár háborítatlan szülésnél az ösztöneink és az érzeteink is elég jól irányítanak minket, hogy éppen milyen pozíció segíti a baba forgó mozgását…

A mozgásra és a helyváltoztatásra gondolhatsz úgy is, mint egy étel megsózására. A sótartót általában nem csak tartjuk az étel felett, hanem rázogatjuk is, azért, hogy a sószemecskék megtalálják az apró lyukakat a sószórón! Amikor mozogsz, helyzetet változtatsz vagy lépegetsz, akkor mozgatod a sószórót (a medencédet), hogy a kis sószemecske (a kisbabád) megtalálja könnyebben a kijáratot! Viszont ha fekszel, akkor statikus marad a medencéd belső mérete és nem használjuk ki a gravitáció előnyeit sem! Holott a gravitáció nagyon jó barátunk a szülés során és egyáltalán nem mindegy, hogy a három kiló körüli újszülött megszületésénél a gravitáció ellenünk dolgozik-e vagy mellettünk! Ráadásul gravitáció pozitív, függőleges vagy félig függőleges testhelyzetben nagyobb nyomás nehezedik belülről a méhnyakra is, ami hatékonyabb méhösszehúzódásokat is eredményez.

Nézzük meg azt is, hogy mit szól a baba a hanyattfekvős szüléshez! A méhlepény keringését a gerinced mellett futó vena cava biztosítja. Ha viszont a hátadon fekszel, a méhed és a kisbabád súlya ránehezedik a vena cava-ra és ezáltal csökkenhet a kisbabád oxigénellátása is, Te pedig szédelgést és zsibbadást is érezhetsz emiatt. Ráadásul ha már nem ép a magzatburok, akkor az összehúzódások tompítás nélkül érik a babát, a méhlepényt és a köldökzsinórt is, ami szintén csökkentheti az oxigén mennyiségét, különösen akkor, ha a baba a köldökzsinóron fekszik! A vérben csökkenő oxigénszint miatt a baba pulzusa esik, ami általában kapkodást és további beavatkozások a válaszok, holott könnyen előfordulhat, hogy semmi probléma nem lett volna, ha éppen nem a hátadon fekszel!

Mi tehát az ideális vajúdási pozíció? Szinte bármi! Vajúdni lehet állva, ülve, labdán ringatózva, lépegetve, térdelve, négykézláb, WC-n ülve, lépcsőn féloldalasan állva, térdelve, lassút táncolva, a férjed nyakába csimpaszkodva és még ezernyi más testhelyzetben… A legfontosabb azonban, hogy ne maradj sokáig statikusan egy adott testhelyzetben, hanem válts pozíciót legalább 15-20 percenként! A pozícióváltás nagyon fontos akkor, ha valamilyen ok miatt mégiscsak ágyba kényszerülsz: vagy azért, mert a folyamatos CTG, az infúzió vagy az epidurális érzéstelenítés köt ágyhoz, vagy csak azért, mert már elfáradtál és már minden más pozíció túl nehéz…Viszont ha a vajúdás alatt ágyban vagy, legfontosabb, hogy ne háton fekve vajúdj, hanem inkább oldalt vagy méginkább félig hason fekve és a felső lábadat hajlítsd be és támaszd alá párnákkal az egész lábszáradat és a lábfejedet, hogy a lábad ne lógjon. Ha a felső testeddel szinte hason fekszel, akkor ne csak a fejed alá tegyél párnát, de a melled fölé is, hogy ne érje a melleidet kényelemetlen nyomás. Külföldi kórházakban a szülőszobáknak általában tartozéka vagy a mogyoró alakú fitnessz labda vagy pedig különféle ékek és támasztékok, amiket használj bátran és kreatívan! Nagyon fontos viszont ágyban fekvésnél is, hogy ha meg is találtad a kényelmes testhelyzetet, akkor is váltogasd az oldalakat legalább 15-20 percenként, ezzel is növelve a teret a kisbabádnak és ezzel is biztosítva az optimális vérkeringést a nagy munkához és a kisbabád oxigénellátásához.