Te is rosszul gondolod? Öt gyakori tévhit a szülésről!

Szinte naponta szoktam látogatni babaváró Facebook csoportokat és sokszor bizony meglepődök egy-egy szüléssel kapcsolatos gondolaton vagy kinyilatkoztatáson. Időm sajnos nem mindig van reagálni, ezért itt összeszedtem azt az öt tévhitet a szülésről, amivel szinte úton-útfélen találkozok – és amit esetleg Te sem teljesen jól tudsz.

Az első ilyen tévhit, amitől főleg első babát váró apák szoktak „parázni”, hogy a szülés során rengeteg vér fog folyni. Gyakran leendő édesapák - akik nem nagyon bírják a vér látványát - szinte rettegnek attól, hogy esetleg elájulnak emiatt. Már előre mondom, hogy emiatt nem nagyon kell aggódni. A szülés során valóban van vér, de ez a baba születése után lesz szembeötlő mennyiség – a szülők figyelme pedig ilyenkor már szinte teljes egészében a babára irányul! A vajúdás néhány cseppnyi vértől, véres nyálkától eltekintve nem jár vérzéssel! Vérrel találkozhatsz akkor, amikor a vajúdást megelőzően vagy a vajúdás elején távozik a nyákdugó: ez valóban egy híg kocsonya állagú valami amit a méhnyak hajszálereinek elpattanása rózsaszínre színezhet. Jelentkezhet a vajúdás előrehaladott állapotában is valamennyi véres, nyúlós nyák – ez telejen normális. Viszont ha a vajúdás során vagy a harmadik trimeszterben bármikor olyasmi vérzéssel találkozol, mint amikor menstruáltál – ez nem normális és azonnali orvosi segítséget igényel! A néhány cseppnyi barnázás egy hüvelyi vizsgálat után vagy egy szeretkezés után viszont nem nagy ügy – ha ez egy egyszeri dolog és elmúlik, akkor semmi aggodalomra nem ad okot! A szülés során a vérzés tehát a baba, sőt a méhlepény megszületés után jelentkezik. Egy normál, egészséges szülésnél a vérveszteség nem haladja meg a kb. fél litert. Hamarabb számíthatsz a vér látványára akkor is, ha a kitolási szakaszban gátmetszést végeznek vagy ha gátsérülés történik. Ha a szülés műtéti úton fejeződik be, akkor is nagyobb a vérveszteség (kb 1 liter) , mint egy hüvelyi szülésnél – ha apaként beengednek a műtőbe, akkor készülj fel arra, hogy a hasfal átvágásakor már jelentős vért fogsz látni és még többet, amikor kiemelik a levált méhlepényt!

A második gyakran hallott tévhit, hogy a vajúdás kezdetét a burokrepedés jelzi és ha mégsem így kezdődött a vajúdás, akkor a kórházban azért „kell” megrepeszteni a magzatburkot, mert valami nem „normálisan” zajlik. Ezt a tévhitet nagyon jól táplálja a média is: filmekben nagyon látványos, amikor mindent elönt a magzatvíz és néhány perc múlva hirtelen megszületik a baba! A valóság viszont az, hogy a szülésknek csak kb. 10-15 százaléka kezdődik burokrepedéssel. A szakirodalom ezt a jelenséget korai burokrepedésnek hívja, pont azért mert nem ez az általános! Ráadásul a burokrepedéssel kezdődő vajúdások legtöbbször egy picit nehezebbek is, mert a magzatvíz párnaként eloszlatja az összehúzódások erejét emiatt kevésbé nyomódik össze a méhlepény, ráadásul a magzatvízben sokkal könnyebb a babának végrehajtania azt a forgás sorozatot, ami ahhoz kell, hogy a csontos medencén átjusson. A korai burokrepedéssel szemben sokkal gyakoribb, hogy a vajúdást akár napokig tartó rendszertelen összehúzódások előzik meg, majd a vajúdás ténylegesen akkor kezdődik, amikor az összehúzódások összerendeződnek és szépen lassan egyre gyakoribbá és egyre hosszabbá válnak. A magzatburok pedig magától általában csak a vajúdás vége felé vagy már a kitolási szakaszban reped meg. Ha nem a burokrepedés jelzi a szülés indítását, akkor miért repesztik meg olyan gyakran a kórházakban egy horgolótűhöz hasonló eszközzel a magzatburkot? Ezt a látszólag „ártatlan” beavatkozást csakis azért végzik, hogy a vajúdást egy magasabb fokozatba kapcsolják. A magzatvíz nélkül általában a baba fejecskéje jobban rányomódik a méhszájra felülről és ez a mechanikai hatás erőssebb, hosszabb összehúzódásokat vált ki.

A harmadikként hozott tévhit az, amire próbálok minden esetben reagálni, amikor Facebookon vagy kismamás fórumokon belefutok ilyesmi kijelentésekbe. Sok édesanya sajnos azt gondolja, hogy a vajúdás rossz a babának és esetleg azért választja egy kis orvosi sugallatra a programozott császáros szülést, hogy a babát megvédje ettől a „veszélyes” kalandtól. Nagyon fontos azonban tudnod, hogy a vajúdás nemhogy nem rossz a babának, hanem egy olyan élettani folyamat, ami segíti a baba külvilági életkezdését! Nézzük meg egy picit, hogy milyen hatása van a vajúdásnak a babára! Az első ilyan hatás a hormonális hatás: a vajúdás alatt a tested csodálatos hormon-koktélt készít és ez a koktél a méhlepényen át eljut a kisbaba testébe is. Az egyik ilyen hormon a kortizol hormon, ami támogatja a tüdő érési folyamatát. Ha belegondolsz, a baba tüdeje a megszületése pillanatáig magzatvízzel van tele, majd ahogy megszületik, be kell indítani a légzését, ami egy óriási feladat! Ehhez a tüdőnek át kell alakulnia és ezt az átalakulási folyamatot segíti a kortizol hormon. A kitolási szakaszban a Te véredben meg fog emelkedni az adrenalin hormon szinte: ez ad majd soha nem tapasztalt erőt a kitoláshoz és ettől a hormontól lesz majd éber és kiváncsi a kisbabád a születése után! Ez a hormon fogja segíteni abban, hogy felfedezze a melledet és elkezdjen a születése után nagyon hamar szopizni! A harmadik fontos összetevője a hormonkoktélodnak az oxitocin hormon. Ezt a hormont nem véletlenül hívják szeretet hormonnak: ez segít majd Benneteket abban, hogy kölcsönösen elkezdjetek ragaszkodni egymáshoz és egyre növekvő szeretetet érezzetek egymás iránt! A vajúdás nem csak a hormonokkal segíti a baba adaptációs folyamatát, de a fizikai összehúzódásoknak is fontos szerepe van. Az összehúzódások alatt ugyanis a baba oxigénellátása valamennyire csökken – ez teljesen normális élettani folyamat, emiatt esik le az összhúzódás alatt a baba pulzusa –és a megváltozott oxigénellátás miatti „jó” stressz mobilizálja a baba energiaraktárait, hogy mire megszületik, legyen a vérében azonnal felhasználható fűtőanyag a testhőmérséklete fenntartásához! Úgyhogy ha amiatt gondolkodsz programozott császárban, hogy a babádat megvédd a vajúdás „nehézségeitől”, akkor ez nem biztos, hogy annyira jó ötlet – gondold át még egyszer!

A negyedik tévhit szintén a szülés módjához kapcsolódik. Sok önjelölt „szakértő” úgy gondolja, hogy a császáros szülés kevésbé fájdalmas és könnyebb út, mint a hüvelyi szülés. Azt hiszem erről a témáról császárral szült édesanyák könyveket írhatnának, ugyanis ez egészen egyszerűen nem igaz. Nézzük meg egy kicsit jobban a császármetszést! Nagyon gyakori, hogy a műtétre a vajúdás alatt kerül sor vagy akár már kitolási szakaszban. A legtöbb nő a szülés első részét, a vajúdást tartja a legfájdalmasabbnak – tehát amikor a műtétre a vajúdás vége felé kerül sor, akkor bizony kijut bőven a vajúdás nehézségéből is. Programozott császár esetén a vajúdási részt valóban „meg lehet úszni”, de nagyon naiv azt gondolni, hogy ezzel a fájdalmat is meg lehet úszni. A császáros szülés nem egy újjelvágás kategóriájú beavatkozás, hanem egy komoly hasi műtét – annak ellenére, hogy ez a leggyakoribb műtét és a média is egy kicsit azt sugallja, hogy ez egy „semmiség”. A hasfalad átvágása után napokig nem fogsz tudni segítség nélkül felállni, nemhogy a kisbabádat, de még egy pohár vizet sem fogsz tudni megemelni a melletted lévő asztalról a sebbel járó fájdalom miatt! Otthon jó darabig komoly fizikai megterhelés lesz akár egy peluscsere is, nem beszélve arról, hogy a szoptatás sem mindig könnyű, amikor a fájdalom miatt akár az ülés is nehézkes lehet! Hab a tortán, hogy a műtéti seb miatt valószínűleg hetekig vagy akár hónapokig is odakapsz majd a kezeddel minden egyes köhintésnél és minden nevetésnél is. Úgyhogy ha a fájdalmat szeretnéd „megsprórolni” és emiatt hajlasz a császáros szülésre – hát nagyon nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó ötlet!

A legutolsó tévhit nem is annyira tévhit, inkább a leendő szülők naivitását tükrözi. Bevallom őszintén, hogy az első szülésem előtt én is ugyanilyen naiv voltam és úgy gondoltam, hogy ha a szülés természetes folyamatába egy kórházi szülésnél csak veszély esetén avatkoznak be és hogy a legtöbb nő a kórházban is „természetesen” szül. A realitás azonban ettől elég messze van: nemcsak Magyarországon, de néhány kivételtől eltekintve a nyugati, iparosodott országokban is a medikális szülészeti szemlélet uralkodik, amit az jellemez, hogy bevatkoznak a teljesen egészséges normális folyamatokba, csak azért, hogy a vélt kockázatokat csökkentsék. A beavatkozásokat kórházi protokolok diktálják, amiket sokszor azzal indokolnak, hogy megvédik vele a babát és az anyát...Ez a kijelentés egy külön elemzést megérne, ugyanis ha ezek tényleg szolgálnák ezt a nemes célt, hogy a babát és az anyát megvédjék, akkor nem lenne ilyen nagy eltérés a protokolokban! Az egyik kórházban például a felvételkor rögtön beültetnek a branült („csak ha szükség lenne rá”) a másik kórházban pedig nem. Az egyikben 39. héttől van NST a másikban pedig 37. héttől. Az egyikben lehet enni vajúdás alatt, a másikban nem. Az egyik orvos minden először szülő nőt vág, a másik meg nem...és a sort még sokáig lehetne folyatni. Tehát ha a protokolok tényleg a „védelmet” szolgálnák, akkor ez azt jelentené, hogy a kevésbé "szigorú" kórházakban veszélynek van kitéve az anya vagy a baba? Természetesen erről szó nincs, sokkal inkább arról, hogy ezek elég önkényes alapon meghozott protokolok. Azt, hogy egészésges, normális szülésekbe milyen mértékben avatkoznak be kórházi szüléseknél jól jelzik a beavatkozási arányok (a számok szakértői becslések anyák önkéntes bevallása alapján!): a kórházi szülések kb. 60%-ánál beavatkozással repesztik meg a magzatburkot; a szülő nőknek kb. 70%-a kap mesterséges oxitocint és a kitolási szakaszban kb a babák 40%-át „segítik ki” hasbakönyökléssel. Ha tehát úgy gondolod, hogy az egészséges, normális szüléseknél nem végeznek beavatkozásokat, akkor a fenti számok azt jelentenék, hogy a szülésknek legalább a 70%-a problémás és nem „normális” – ami természetesen nincs így!
Úgy gondolom, hogy leendő anyaként, leendő szülőként nagyon fontos, hogy erről tudjál és hogy reális képed legyen a szülésről. Ugyanis ha Te „természetesen” szeretnél szülni, akkor nagyon fontos, hogy tudj a beavatkozásokról, tudj arról, hogy milyen is az élettani szülés és tudj arról, hogy milyen választási lehetőségeid vannak és tudj arról, hogy mik a jogaid a szüléssel kapcsolatban, hogy át tudd magadat és a családodat navigálni az egészségügyi rendszerünk kihívásain – a Te értékeid szerint! Ebben segítek Neked a Tiéd a szülés! szülésfelkészítő tanfolyamommal, hogy a szüléseddel kapcsolatos döntéseidet valóban informáltan és tudatosan tudd meghozni!