Pocak-térkép: így tudod megállapítani ultrahang nélkül is a babád fekvését!

Ha babát vársz, akkor már biztos volt egy vagy több ultrahangos vizsgálatod. A diagnosztikai értéken túl manapság nagyon gyakran ez az elmosódott, fekete fehér kép jelenti a kapcsolódásunkat a babával és a technika révén egy kicsit háttérbe szorítjuk a saját testi érzeteink jelentőségét. Úgyhogy most egy olyan “házi” módszert tanítok Neked, amivel egy kis gyakorlás után elég jól beazonosíthatod a babád fekvését és egyben ez egy remek alkalom arra is, hogy a kisbabád édesapjával elcsendesedjetek és a pocakodban fejlődő új életre összpontosítsátok a figyelmeteket.

Ez a módszer, amit tanítani fogok nagyon ősi. Bábák évszázadokon – sőt évezredeken át – így állapították meg a babák méhen belüli pozícióját, de azért ez nem egy teljesen “bombabiztos” módszer, főleg nem első próbálkozásra! Viszont még ha nem is sikerül teljesen a baba testrészeinek a beazonosítása, akkor is egy jó kis pihenés és egy jó alkalom arra, hogy a babára hangolódjatok. A feladat egy picit nehezebb akkor, ha elölfekvő méhlepényen keresztül táplálod a kisbabádat vagy ha kerekebb idomokkal áldott meg a Jóisten, ilyenkor a méhlepény vagy a kis hurkácskák topítják az érzetet, amit a pocak térkép késztéséhez most figyelni fogunk. Természetesen nehezebb a pozíció megállapítása akkor is, ha a baba még kisebb, de a 32.- 34. hét után már könnyebben be tudod azonosítani a pocakodon a dombocskákat és keménységeket. A legjobb, ha a pocak-térképet a pároddal együtt készítitek, mert ez neki is remek alkalom a kapcsolódásra és ráadásul fontos feladata is lesz a térkép eredményének az ellenőrzése során!

Első lépésként rajzolj egy üres térképet. A kör a pocakodat jelzi, amit négy negyedre osztunk a köldököddel a közepén.

Helyezkedj el képnyelmesen, legideálisabb ha a párod az ágyon vagy a kanapén ül a feltett lábakkal, Te pedig az ölében ülsz kényelmesen, a fejedet a mellkasára, vállaira támasztva, úgy, hogy a kezeivel ő is elérje a pocakodat. A tévét kapcsoljátok ki, esetleg valami halk, kellemes zenét tegyetek be és csukjátok be a szemeteket, hogy valóban a tapintásotokra hagyatkozhassatok. Tedd a kezeidet határozottan a pocakodra, az egyiket alulra, a másikat a felső részére, enyhén rányomva a tenyeredet, majd kezdj el lassan körzni a kezeiddel. Próbálj arra figyelni, hogy hol keményebb a pocakod és hol puhább egy picit. Ha beazonosítottad, próbálja meg a párod is ugyanezt. Most a keményebb részre figyeljetek és próbáljatok arra összpontosítani, hogy mere folytatódik a keménység. Valamelyik irányba jó eséllyel fogsz érezni egy hosszabb, enyhén íves kemény felületet, ami a baba háta. Ha megvan egy vonallal jelezd a térképen.

Most keresd meg az íves keménység két “végét” és hasonlítsd össze, hogy melyik puhább. Ehhez nyugodtan használd az ujjaidat is, enyhén belenyomhatod a pocakodba (természetesen csak annyira, hogy ne okozz fájdalmat magadnak). Ha megtaláltad a puhább részt, az lesz a baba popsija (a térképen jelezd egy fékörrel) a keményebb pedig a fejecskéje (kör).

Most próbálj a mozgásokra figyelni illetve emélkezni arra, amit a baba aktív időszakában szoktál érezni. Hol érzed a legerősebb, leghatározottabb mozgásokat? Jó eséllyel ezek a rugdosások, a térképen jelöld őket pontokkal. Hol szoktál még határozott, de kicsit kisebb, kicsit gyengébb mozgást tapasztalni? Megvannak a kezek is, amiket kis x jelekkel rajzolj a térképre.

Ha minden jelet felrajzoltál a térképre, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, beazonosítottuk a baba pozícióját a pocakodban! Ellenőrzés gyanánt most a párodon a sor, hogy abban a negyedben, ahol a mellkasát/hátát sejtitek, próbálja a fülével megkeresni a baba szívhangját! Nem lesz könnyű dolga, de ha lekapcsoljátok a zenét is és az egyik fülét a pocakodra tapasztja, akkor a belső szerveid “kurtyogása” mellett jó eséllyel előbb-utóbb fel fogja fedezni a ritmikus és gyors szívhangot is! Természetesen, ha ez mégsem sikerül, akkor egy percig se aggódj, könnyen lehet, hogy a térképed mégsem a baba valós helyzetét jelzi vagy hogy a méhlepény teljesen eltompítja a szívverések hangját is.

Ahogy közeledik a szülés ideje, a legtöbb baba a bal oldalra fészkeli be magát, mégpedig azért, mert a méhünk nem szimmetrikus. A bal oldal öblébe kényelmesebb helyet talál a baba, mintsem a “meredek” jobb oldalon. (Kivétel erősíti a szabályt, vannak “balos” babák is, de ezzel nincs semmi gond!) Ez az oldalsó, a hátacskával kicsit előre néző pozíció fogja segíteni azt, hogy minél egyszerűbben beilleszkedjen a fejecskéje a medence bemenetén, ami keresztben nagyobb. Ha az utolsó hónapban azt tapasztalod, hogy a rugdosásokat, erős kézmozdulatokat középen, a köldököd hosszanti irányában előrefelé érzed és ha lefekszel hanyatt az ágyra akkor a pocakod közepén egy kis “völgyet” tapasztalsz, akkor jó esélyed van rá, hogy a baba a hátacskáját a Te hátad felé fordítja, ezért a vajúdás alatt sokkal többet kell forgolódnia, ami bizony több időbe telhet és Neked nagyobb fájdalommal is járhat. Aggodalomra azonban nincs okod, a babák kb. 30-35%-a ebben a posterior pozícióban kezdi meg az utazását, de a legtöbben némi forgolódás után átfordulnak a jobb vagy a bal oldalra és csak a babák kb. 5%-a születik arccal az édesanya elé nézve (persistent posterior). De a lényeg a lényeg: ha ezt tapasztalod az utolsó hónapban, akkor próbálj még nagyobb figyelmet fordítani a testtartásodra pihenés közben! Ülésnél figyelj arra, hogy ne a farokcsonton vagy a keresztcsonton ülj, hanem az ülőcsonti gumókon. Ha így ülsz, a felső tested kicsit előre fog billenni és a pocakod szinte függőágyat formal a babának, ami arra hívja meg, hogy a “pocak-függőágyban” a hátacskáján feküdjön és ne a pocakján. Ezt a pozíciót könnyen elérheted, ha pl a földön törökülésben ülve egy párnát vagy összehajtott plédet teszel a popsid alá, ha a kanapén nem elterpeszkedsz, hanem inkább a szélén ülsz kicsit előredőlve, ha a támlás széken fordítva ülsz vagy ha bármilyen széken egy leeresztett gumilabdát teszel a lábaid közé.

A szülés közeledtével gyakran felmerül az a kérdés is, hogy vajon beilleszkedett-e már a baba… Egy kis gyakorlással és figyelemmel ezt Te is meg tudod állapítani! Első babánál a beilleszkedés általában egy-két héttel szülés előtt már megtörténik, de többedik baba legtöbbször csak a vajúdás kezdeténél illeszkedik a medence bemenetébe, de természetesen itt is vannak kivételek! A beilleszkedés általában észrevehető abból is, hogy hirtelen egy picit több levegő jut a tüdőbe, egy picit könnyebb a levegővétel….de még gyakrabban kell pisilni járni. A fizikai érzeteken túl azonban kézzel is ki lehet tapogatni a szeméremcsont környékén, hogy hol a baba fejecskéje. Ehhez először a szeméremcsonti ízesülés alsó részét keresd meg a kezeddel. A szeméremcsont fordított V alakú ízesülését a csiklód környékén, egy kicsit afölött találod. Ha megvan, vidd a kezedet lassan feljebb a szeméremcsont ízesülésén és ha itt most egy “döccenést” érzel, akkor a baba feje még nem ékelődött be, hanem a medence peremén ül. Ha viszont nincs döccenés, hanem szinte a szeméremcsont folytatásaként érzed a folyamatos keménységet, akkor a baba koponyája már jó eséllyel beilleszkedett a medencébe.

A tanácsom itt is ugyanaz: ha nem érzel semmit vagy nem tudod eldönteni – semmi gond! Bízz a testedben, bízz a babádban hogy nem fogják elfelejteni a feladatukat és majd ha eljön az idő, a kisbabád megkezdi az utazását a medencéden keresztül a külvilág felé, úgy, ahogy azt az ösztönei és a Te ösztöneid diktálni fogják!