Szintetikus oxitocin: ezt érdemes tudnod róla!
Magyarországon a szülés alatti intravénás oxitocin infúzió – köznapi nevén oxi - az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás. Kórházi szüléseknél ez olyannyira szinte része a forgatókönyvnek, hogy anyai bevallásra épülő statisztikák szerint a szülő nők 60-70%-a kap szintetikus oxitocint a szülés folyamán. Ebben a bejegyzésben ezt a témát járjuk körül! Megnézzük, hogy mi is ez az oxitocin hormon, hogy miért alkalmazzák ennyire gyakran, hogy mik az előnyei és mik a kockázatai: vagyis itt összefoglalom mindazt, amit érdemes tudnod az oxiról a szülésre készülődve!
Legelőször nézzük meg, hogy mi is ez az oxitocin? Az oxitocin egy hormon, vagyis egy olyan kémiai anyag, amit egy belső elválasztású mirigy termel és ami valamilyen éltefunkciót szabályoz. Az oxitocin hormont sokszor becézik szeretethormonnak is, mivel akkor is megemelkedik a szintje a vérünkben, amikor szerelmesek vagyunk, amikor ölelkezünk, amikor közvetlen bőrkontatkusban vagyunk azzal, akit nagyon szeretünk. Méginkább megemelkedik a szintje akkor, amikor vajúdunk, ugyanis az oxitocin hormon váltja ki a méh ritmikus összehúzódásait, amik átalakítják a méh struktúráját a vajúdás alatt. Elviekben ezért logikusnak tűnik a városi legenda, ami szerint a szeretkezés vagy akár a pocaksimogatás vetélést vagy koraszülést okozhat, de csak elviekben! Szerencsére ennek semmiféle valóság-alapja nincs, mivel bár az oxitocin szintje valóban egy picit emelkedik szeretkezés és pocaksimogatás során, de amíg a méh nem áll készen a vajúdásra, addig a megemelkedett oxitocinszint nem tud összehúzódásokat kiváltani! A szülésre készülődve a méhben megszaporodnak az oxitocin jelfogók (receptorok) és ekkor már az oxitocin valóban tud méhösszehúzódásokat produkálni, de amíg ezekből csak kevés van, mert a tested még nem kész a vajúdásra, addig nincs nagyon aki elkapja ezeket a vérben lévő oxitocin-molekulákat, így a megemelkedett oxitocin-szint nem fog kiváltani összehúzódásokat!
Tehát az oxitocin egy hormon, de vajon hol termelődik? Az agyalapi mirigyben, ami az agyunk hátsó részében található és amikor elkezdődik a vajúdás, az oxitocin hormon termelése egyre inkább fokozódik és emiatt lesznek az összehúzódások egyre gyakoribbak, egyre hosszabbak és egyre fájdalmasabbak! A fájdalom-visszacsatolás és a magas oxitocinszint egy idő után endorfin reakciót vált ki, vagyis beindul az endorfin hormon termelése is! Az endorfinok természetes drogként hatnak, enyhítik a fájdalmat és a szülő nőket egyfajta elvarázsolt vajúdó álomvilágba ringatják!
Na mi a helyzet a szintetikus oxitocinnal? Igaz ezt mesterséges úton állítják elő, de kémialag teljesen azonos az agyalapi mirigy által termelt természetes oxitocinnal és a hatása is ugyanaz: méhösszehúzódásokat vált ki. Éppen ezért a szintetikus oxitocint általában a szülés-beindítási protokol részeként, vagy pedig az összehúzódások erősítésére, a vajúdás felturbózására és a szülés gyorsítására alkalmazzák. A szintetikus oxitocin általában ki is fejti ezt a hatást, de azért van pár lényeges szempont, amit érdemes figyelembe venni! A legelső az, hogy ha túl hamar, túl sok oxitocint adagolnak, akkor az először valóban kiváltja a méhösszehúzódásokat, de egy idő után a méh receptorai eltelítődnek a túl magas oxitocinszinttől, érzéketlenné válnak és már nem reagálnak összehúzódással. Ezt egy picit gondolatban ahhoz hasonlítsd, hogy még egy vagy két szelet zserbót biztos szívesen megeszel, de ha hirtelen egy egész tálcányit kell megenned, akkor egy idő után émelyegni kezdesz és teljesen megcsömörlesz az amúgy nagyon finom zserbótól is! Tehát egy idő után – ha túl hamar, túl sok oxitocin inger éri a méhet – a méh is megcsömörlik, leállnak az összehúzódások, hiába emelik tovább az oxitocin szintet és ebben az esetben általában irány a műtő...
A második fontos szempont a szintetikus oxitocinnal kapcsolatban, hogy bár kémiailag ugyanaz, mint amit az agyalapi mirigyunk termel, de az intravénás oxitocin nem jut el az agyba és ezért ott nem tud kiváltani endorfin reakciót, vagyis az oxtitocinnal felturbózott vajúdást emiatt jóval fájdalmasabbank érzik általában szülő édesanyák! Egy picit képzeld el ezt valahogy úgy, hogy az agyunkat védendő egy egyirányú kapu zárja le a vérből bizonyos kémiai anyagok áramlását az agy felé, ezért nem tud átjutni a szintetikus oxitocin az agyunkba. A természetes oxitocin viszont éppenhogy az agyunkban termelődik, ott helyben váltja ki az endorfin reakciót és az egyirányú kapun át a vérrel jut el a méhhez, ahol pedig az összehúzódásokat kiváltja. Mi a harmadik fontos különbség? A vajúdás során a természetes oxitocin mennyisége folyamatosan emelkedik, ezért az összehúzódások folyamatosan erősödnek, hosszabbodnak és sűrűsödnek! Ez a tipikusan lassan fejlődő folyamat segít abban, hogy hozzászokj az összehúzódásokhoz, hogy ráhangolódj testben és lélekben és hogy kialakítsd a saját kis egyéni stratégiádat az összehúzódások kezelésére. Az intravénás oxitocinnal azonban a folyamatoknak eléggé elébe vágnak: a vajúdás – természetesen az adagolástól függően - azonnal erős, gyakori és hossszú „fájásokat” vált ki, amikkel sokkal nehezebb feladat megbírkózni is! A negyedik fontos szempont, hogy ezekre a hirtelen jött erős összehúzódásokkal természetesen nem csak Neked lehet nehezebb megbirkózni, de bizony a kisbabádnak is! A turbó fokozatra könnyen reagálhat a baba nem megnyugtató pulzussal, ami további bevatkozásokat esetleg rögtön műtéti megoldást tehet szükségessé! Az ötödik szempont sem elhanyagolható a szintetikus oxitocinnal kapcsolatban! Ugyanis ha a méhet erősebb munkára ösztökélik szintetikus oxitocinnal, akkor ennek a hatását bizony monitorozni kell, nehogy túlpörögjön a méh és nehogy túl sok legyen a babának! Tehát figyelni kell a baba reakcióit és figyelni kell a méh összehúzódásait is, ezért oxitocin adagolása esetén a folyamatos CTG elengedhetetlen. A folyamatos CTG-nek pedig velejárója, hogy a kábelek miatt az egyetlen lehetséges pozíció az ágyban fekvés, ágyban fekve pedig az összehúzódások általában méginkább fájdalmasabbak...
Logikus a kérdés, hogy ha ennyi „hátulütője” van a szintetikus oxitocinnak, akkor miért alkalmazzák mégis ennyire gyakran? Miért gondolják úgy a szülészeti szakemberek, az esetek 60-70 vagy akár 80 százalékában, hogy a vajúdás nem halad normálisan és hogy hormonális rásegítés kell? Miért gondolják tehát azt, hogy a nők több mint fele kvázi hormon-beteg, merthogy nem működik „eléggé” a vajúdás és a szülés hormonális szabályzó folymata? Szerinted ez valóban így van? Hogy ilyan arányban nem működik „jól” a testünk? Hát nem...Nem erről van szó!
Arról van sokkalinkább szó, hogy ugyanúgy ahogy mi nők nem vagyunk egyformák, a vajúdás ritmusa sem egyforma! A legtöbb esetben a vajúdás egy lassan fejlődő, lassú folyamat és egészen egyszerűen elfogy a türelem...Az oxitocin alkalmazására legtöbbször az egyetlen indok az vagy a szokás, vagy pedig az, hogy telnek az órák és telnek a percek...a türelem pedig fogy. Természetesen nem a tiéd, hiszen általában mi nők eléggé rá szoktunk érni a szülésre és ritkán tervezünk aznapra már más programot, de sajnos ez nem feltétlenül igaz a szülészeti ellátóinkra....
A másik indok, ami miatt ennyire gyakran előkerül a szintetikus oxitocin hormon az az, hogy nagyon sok édesanya – sőt a legtöbb! – idejekorán megy be a kórházba! Akkor, amikor a vajúdás még éppen csak elkezdődött, még csak éppen érződnek az összehúzódások és amikor a természetes oxitocin hormon szintje még viszonylag alacsony. Ilyenkor az utazás, a kórházi felvétel, az izgalom és a félelem hatására megemelkedik az adrenalin típusú stresszhormonok szintje, ezek pedig szépen elnyomják az oxitocin hatását és a vajúdás lelassul vagy akár teljesen le is áll. Jobb esetben ilyenkor felvesznek a szülészeti osztályra és türelmesen várnak – de sajnos ez a ritkább! Ennél sokkal gyakoribb, hogy szintetikus oxitocinnal inkább felpörgetik az eseményeket...
Természetesen nem azt mondom, hogy a szintetikus oxitocin „rossz” és pont! Mint minden szülészeti beavatkozásnak, az oxinak is lehet és van létjogosultsága, de az egészen biztos, hogy ez nem az esetek 60-70 vagy akár 80%-ára igaz! Ilyen magas arányszámok sajnos elég egyértelműen utalnak arra, hogy a legtöbb szülő anya teljesen feleslegesen kap oxitocint és csak a szülését teszik vele fájdalmasabbá! A szintetikus oxitocin valóban sokat segíthet egy ténylegesen elhúzódó vajúdásnál, illetve szükséges lehet akkor is, amikor a szülés epidurális érzéstelenítéssel történik. Ilyenkor eléggé tipikus jelenség, hogy a fájdalom-visszacsatolás hiánya miatt a természetes oxitocin szintje nem emelkedik eléggé és a vajúdás nagyon lelassul vagy akár megáll és szintetikus oxitocin rásegítés válik szükségessé.
Eddig szintén csak a vajúdás illetve a kitolási szakasz felturbózásáról beszéltünk, de oxitocint gyakran alkalmaznak a lepényi szakasz támogatására is. Ez olyannyira gyakori, hogy például az USA-ban sok kórházban ez a protokol része még akkor is, ha maga a szülés teljesen beavatkozásmentesen történt! Magyarországon ezt inkább csak akkor alkalmazzák, ha valamilyen okból tartanak a szülés utáni fokozott vérzéstől és ezt megelőzendő a baba születése után izomba adott egyszeri oxitocin injekcióval azonnali méhösszehőzódást váltanak ki, ami meggyorsítja a méhlepény megszületését. Ilyenkor azonban egyetlen – tipikusan izomba adott – injekcióról van szó és bár az általa kiváltott összehúzódás valószínűleg elég intenzív lesz, de adott esetben ez akár életet is menthet!