Otthonszülés: ez biztonságos?

Talán emlékszel még rá, hogy néhány éve hangos volt a sajtó az otthonszülés „botránytól”. Egy nemzetközileg elismert szakembert, Geréb Ágnest, a hazai otthonszülés úttörőjét állították pellengérre, teljes boszorkányüldözést folytattak ellene és a sajtóban szinte mindenhol az volt a történet narratívája, hogy az otthonszülés kapcsán nők, családok, bábák veszélybe sodorják a babát és az édesanyját. Ehhez képest, az otthonszülés egyre nagyobb népszerűségnek örvend, úgyhogy úgy gondolom fontos az, hogy informált leendő szülőként ne csak a sajtó narratíváját halld, hanem beszéljünk valóban tényszerűen, kutatási eredményekre támaszkodva az otthonszülésről. Mivel a téma hatalmas, ezért az otthonszülésről egy blog-sorozatot indítok, és ebben az első részben az otthonszülés biztonságáról fogunk beszélni! Azt már előre bocsátom, hogy sem le, sem rábeszélni nem áll szándékomban senkit, mivel a szüléssel kapcsolatos döntéseinket az egyéni értékeink és egyéni preferenciáink alapján kell meghoznunk!

Amikor otthonszülésről beszélünk, mi nők általában egy picit nyitottabbak vagyunk, de manapság, ha Magyarországon egy várandós megemlíti, hogy otthon szeretné világra hozni a kisbabáját, akkor általában a rokonságon teljes pánik lesz úrrá és indulatosan igyekeznek lebeszélni a leendő anyát és a leendő szülőket, arra hivatkozva, hogy nem kell kockára tenni sem az anya, sem a baba életét… A legelső „érv” általában az, hogy durván 150 éve mindenki otthon született, de nagyon magas volt a csecsemőhalandóság és az anyai halálozás is, de szerencsére manapság ez borzasztóan alacsony, mivel manapság kórházban jönnek világra a babák. Ebből az érvelésből logikus következtetésnek tűnik, hogy biztonságosabb kórházban szülni… Semmi kétség azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt másfél évszázadban rohamosan javultak a szülések kimenetelei, a babák és az édesanyák szempontjából is! Ennek a rohamos javulásnak azonban nagyon fontos tényezői voltak! Az egyik legfontosabb, hogy 1847-ben Semmelweiss Ignácnak köszönhetően bevezették a kézmosást és az eszközök fertőtlenítését, amikkel szülészeti és nőgyógyászati vizsgálatokat végeztek! Ennek az eredménye olyannyira drámai volt, hogy Semmelweiss Ignácot az anyák megmentőjeként emlegetjük azóta is! Egy másik nagyon fontos tényező volt az is, hogy a II. világháború után rohamosan javultak az életkörülmények: megszűnt az éhezés, javultak a lakhatási körülmények, mindenki számára elérhetővé vált az egészségügyi ellátás, szépen lassan a fogamzásgátló eszközök is és megszűnt a TBC is! Vagyis sokkal jobb egészségi állapotban lévő édesanyák szültek és egyre inkább csak akkor, amikor tervezték is a babát! A hatvanas években az antibiotikumok elterjedése volt az a harmadik fontos tényező, ami a szüléssel kapcsolatos halandóságot drámai mértékben csökkentette: a baktériumos fertőzések már nem jelentették a szinte biztos halált sem az édesanyának, sem az újszülötteknek. Fontos mérföldkő volt a mindenki számára elérhető terhesgondozási rendszer bevezetése is, szintén valamikor a hatvanas évek környékén. Manapság, 2023-ban természetesen ezek a tényezők mindenki számára érvényesek, teljesen függetlenül a szülés helyszínétől!

Időnként az otthonszüléssel kapcsolatban az is egy téves felfogás, hogy ha valaki otthon szül, akkor nem részesül terhesgondozásban. Ez természetesen egyáltalán nincs így! A terhesgondozás egyik legfontosabb célja, hogy felismerjék azokat a várandóssággal kapcsolatos komplikációkat, kockázati tényezőket, amik a szülés kockázatát megemelik és amik miatt az édesanya kikerül az otthonszülés köréből. Az otthonszülés – nemcsak Magyarországon, de a fejlett országokban mindenhol - ugyanis csakis olyan édesanyák számára biztonságos lehetőség, akik egészségesek és a várandósságuk normál kockázatú! Ebben a megfogalmazásban szándékosan használtam a „normál kockázat” kifejezést, ugyanis kockázatmentes várandósság, kockázatmentes szülés egészen egyszerűen nem létezik! Bár nagyon ritkán, de még a mai nap is létezik újszülött halálozás, halvaszületés, sőt még szüléssel kapcsolatos anyai halálozás is! Évente kb. 60-70 újszülött sajnos meghal, és körülbelül 12-13 édesanya is a szülés kapcsán veszti el az életét (kb. 90 000 szülés mellett). Mivel ezek az esetek kórházban történnek, nem kerülnek címlapra, de sajnos megtörténnek, még a legmodernebb kórházi körülmények között is! Viszont éppen azért, hogy az otthoni szülés körébe csak egészséges, normál kockázatú várandósok kerüljenek, a jogi keretek szigorúan szabályozzák, hogy milyen tényezők zárják ki az otthonszülés lehetőségét. Magyarországon ez a jogi szabályozás még sokkal szigorúbb, mint a legtöbb Nyugat-Európai országan! A szabályozás szerint nem szülhet otthon az az édesanya, aki 18 évnél fiatalabb, vagy 40 évnél idősebb; ha ikreket vár; ha farfekvéses a baba; ha 4 kg-nál nehezebbre becsülik; ha a szülés a betöltött 37. hét előtt vagy a 41. hét után indul be; ha az édesanya terhességi cukorbetegségben vagy preeklamsziában szenved; ha vérnyomás problémai vannak; ha korábban volt már császármetszése vagy bármilyen méhtesten végzett műtéte; ha igazoltan Streptococcus B pozitív vagy ha valamilyen komoly krónikus betegségben szenved.

Az otthonszülés biztonságát növelik a szakszemélyzettel szemben támasztott követelmények is. A bábákat tehát ne „javasasszonyoknak” képzeld és ne keverd össze a dúlákkal sem, akik testi-lelki támaszai a szülő nőknek, de nincs egészségügyi végzettségük! Egy kis kitérő gyanánt nézzük meg, hogy mi a különbség a bábák és a szülésznők között! Nyugat-Európában a szülésznői szakma teljesen önálló szakma: a szülésznők a normális, élettani szülés és a női egészség szakértői: fogamzásgátló szert és bizonyos gyógyszereket írhatnak fel, fogamzásgátló eszközt helyeznek fel és ők végzik a várandósgondozást is. A gondozás során felismerik a magasabb kockázatű eseteket és átirányítják szülész-orvosi gondozásba. Azokban az országokban, ahol a szülésznői rendszer teljesen integrált a szülészeti rendszerbe (pl. Hollandia), ugyanaz a szülésznő kísérhet szüléseket otthon is és a kórházban is, a szülők választása szerint. Éppen ezért ugyanazt a kifejezesét használjuk az otthonszülést kísérő szülésznőkre, és a kórházi szülésznőkre is (angolul midwife, franciául sage-femme, hollandul vroedvrow vagy verloskundige). Magyarországon viszont a kórházi szülésznők önálló döntéseket nem nagyon hoznak, sokkal inkább a szakorvos alárendeltjei és leginkább speciális asszisztenciát biztosítanak a szülész orvosoknak. Őket szülésznőknek hívjuk. Az otthonszülést kísérő szülésznőket viszont bábáknak hívjuk, mivel ők nemcsak szülésznői képesítéssel, hanem ennél jóval nagyobb kompetenciával rendelkeznek, hiszen a nyugat-európai szülésznő kollégáikhoz hasonlóan önálló döntéseket hoznak a szülés során! (pl döntés esetleges kórházi transzferről, beavatkozások szükségességéről stb). Ehhez természetesen sokévi szüléskísérési gyakorlattal rendelkeznek, mire önállóan szüléseket kísérnek! Ráadásul a magyar törvények szerint a bábáknak speciális képzettséget kell szerezniük újszülött újraélesztés és felnőtt újraélesztés terén és ezt a képzésüket kétévente meg is kell újítaniuk. Szintén magyar specialitás, hogy a szülésnél két bábának kell jelen lennie, hogy ha a baba és az édesanya is egyszerre szorulnak ellátásra, akkor egyikük tudjon a babával, a másik bába pedig az édesanyával foglalkozni.

Az otthonszülés biztonságát hivatott törvényi szabályozás az anyai és a bábai személyi feltételeken kívül a tárgyi feltételeket is szigorúan meghatározza. Csak olyan helyszín alkalmas otthonszülésre, ahol a háttérkórház 20 percen belül elérhető távolságban van és ahol a minimális higiénés feltételek adottak (pl. folyóvíz, vízöblítéses WC, áram). Szülésekre a bábák hatalmas csomagokkal érkeznek, ugyanis nagyon sok eszközt is hoznak magukkal! A szívhang hallgatót, a vérnyomásmérőt, a mérő eszközöket mindig használják, de előkészítik diszkréten az újszülött lélegeztetésére alkalmas eszközöket is a háttérben. A szükséges eszközök listája még nagyon hosszú, ebben benne van többféle csipesz, olló, gátrepedés varrásához szükséges eszközök, különféle steril kesztyűk, hulladák tároló stb… Közhiedelemmel ellentétben egy otthonszüléshez nem kell az OBI-ban 20 négyzetméternyi fóliát sem vásárolni, hanem nagyon higiénikus, egyszer használatos nedvszívó alátéteket használnak, amilyeneket sajnos magyar kórházi környezetben nem nagyon lehet látni…

A jogi szabályozáson rövid áttekintése után nézzük meg, hogy mit mondanak a tudományos kutatások az otthonszülés biztonságával kapcsolatban! Először egy nagyon széles körű ausztrál kutatásra hivatkozom*, amiben 2000 és 2012 között nagyjából 1 millió 250 ezer szülés kapcsán vizsgálták azt, hogy függ-e a szülés kimenetele attól, hogy hol történik a szülés. Ausztráliában a szülés helyszínére három lehetőség között választhatnak az édesanyák: a legtöbben, ugyanúgy, ahogy nálunk is, kórházban szülnek, de vannak akik otthon bábai támogatással és vannak akik szülőotthonban, bábai támogatással és orvosi háttérrel, de nem kórházi környezetben hozzák világra a babájukat. A kutatásban csak egészséges édesanyák vettek részt, akiknek teljesen komplikációmentes volt a várandósságuk és egy fejvégű babát vártak. A kutatás eredménye az volt, hogy a szülés kimenetele nagyban függ a szülés helyszínétől! A spontán, normális lefolyású hüvelyi szülés esélye kétszer akkor volt a szülőotthonokban és hatszor akkora volt otthonszülésnél, mint a kórházi szüléseknél! A kutatók semmiféle eltérést nem tapasztaltak újszülött halálozás és az újszülöttel kapcsolatos komplikációk terén a helyszínek között, viszont a kórházon kívüli szüléseknél szignifikánsan alacsonyabb volt az előfordulása az oxitocin szükségességének, a gátmetszésnek, a gátsérüléseknek, a súlyos gátsérüléseknek, a fogós vagy vákuumos szülésbefejezésnek és a császáros szülésnek is! (Természetesen otthonszüléseknél az oxitocint, a fogót, a vákuumot és a császármetszést kórházi transzfer után, kórházban alkalmazzák!) Vagyis magyarul a kórházon kívül sokkal kisebb volt az esélye annak, hogy ezek a beavatkozások szükségessé váljanak egy egészséges, normál kockázatú várandós szülésénél, mint a kórházi környezetben!

Kíváncsiságból megnéztem, 2012-ben Ausztráliában az összes szülésre vetített császáros szülések aránya 32% volt! Összehasonlításul Magyarországon, ma ez a szám 42%! Az Egészségügyi Világszervezet és más szakmai szervezetek konszenzusa is az, hogy a császármetszés aránya 10-15% körül „normális”. Azokban az országokban (pl nagyon sok afrikai ország) ahol ez az a szám a normális aránynál alacsonyabb, nők és kisbabák halnak meg nap mint nap csak azért, mert nem jutnak hozzá ehhez az életmentő műtéthez. Ahol viszont a 15%-ot meghaladja a császármetszések aránya, ott ezt a megoldást egyértelműen túlzásba viszik és nőket, kisbabákat tesznek ki indokolatlanul egy hasi nagyműtét kockázatának! Ha figyelembe vesszük ezeket az arányszámokat, akkor manapság a durván 90 000 szülés kapcsán nagyjából 25 ezer nőt és kisbabát tesznek ki a hasi szülés kockázatának, amit el lehetne kerülni! Vagyis a mai császáros arány mellett az ausztrál kutatás eredményei többszörösen igazak a magyar viszonyokra átültetve!

Magyarországon ugyanis, ha egészséges vagy, ha normál kockázatú a várandósságod, akkor sajnos akkor teszed ki magad a legnagyobb kockázatnak – a műtéti szülésnek és az azzal járó kockázatoknak - amikor belépsz szülni egy magyar szülészetre! Tehát ha úgy döntesz, hogy otthon szeretnéd világra hozni a babádat egészséges kismamaként, normál várandóssággal, akkor nemhogy kockázatot vállalsz, de még jelentősen le is csökkented a szüléseddel kapcsolatos kockázatokat! A magyar szülészeteken ugyanis – mély tisztelet a kivételeknek! – olyan elképesztően magas a beavatkozások aránya és olyannyira nem tartják tiszteletben az egészséges, élettani folyamatokat, hogy ezáltal teszik ki veszélynek az édesanyákat és a kisbabákat is! Ráadásul itt még csak a száraz tényekről van szó, az esetleges traumatikus szülés-élményről és a szoptatást lenullázó elavult kórházi gyakorlatról még szót sem ejtettünk, mint kockázati tényezők! 

Természetesen az otthonszülés témájában nem csak ez az egy kutatás készült, de a többinek is nagyon hasonló eredménye volt és az otthonszülés statisztikák is magukért beszélnek. Ennek ellenére nagyon kevés országban mondják ki a szülészeti szakmai szervezetek  határozottan azt, hogy  egészséges, normál kockázatú várandósok és kisbabáik számára az otthonszülés legalább ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi szülés. És miért nem? Az okok nagyon prózaiak... A legtöbb ország szülészeti szakmai szervezetei az americai ACOG (American College of Obstetricians and Gynecologists) ajánlásait viszhangozzák. Az USA azonban talán az egyetlen olyan "nyugati" ország, aholaz otthonszülésnek nincs egységes jogi keretrendszere. Az otthonszülés szabályait az egyes államok önállóan határozzák meg - vagy meg sem határozzák - , ráadásul nem egységes a szülésésznők képzése és képesítése sem, tehát nincsenek országos szintenegységes alapfeltételek, amikre egy nemzeti álláspontot építeni lehetne....

Természetesen az otthonszülés biztonságossága ellenére az otthonszülésre nem akarok és nem is fogok senkit sem rábeszélni, sem lebeszélni! A szülés folyamatának ugyanis az egyik legfontosabb tényezője a támogatottság és a biztonság érzete. Az pedig nagyon szubjektív, hogy hol érezzük magunkat biztonságban, hiszen a szülésről alkotott belső képünk kontextusában kell megtalálni azt, hogy kinek mi adja meg a biztonság érzetét. Van akinek ezt a kórházi környezet biztosítja és van akinek az otthona nyugalma és a háborítatlanság. Mindannyian egy kicsit mások vagyunk és mindannyiunknak egy picit más az ideális megoldás!

Forrás:

Caroline S. E Homer et al: Maternal and perinatal outcomes by planned place of birth in Australia 2000 – 2012: a linked population data study