Nagy babát vársz? Ne aggódj túl sokat!

A várandósság vége felé az ultrahangos vizsgálat során elég gyakran hangzik el a vizsgálatot végző orvos szájából, hogy a baba nagy, sőt akár hogy túl nagy! Ilyenkor a legtöbb édesanya megijed és óhatatlanul arra gondol, hogy „Te jó ég, hát hogy fogom én megszülni ezt a gyereket!”. Az aggódásra még rátesz egy lapáttal, hogy ilyenkor elég gyakran felmerül a szülés beindításának vagy a műtéti szülésnek a lehetősége is.

Egyes kutatók makroszómiáról, vagyis nagy születési súlyú újszülöttről 4 kilós súly felett beszélnek, mások pedig 4,5 kg felett. Abban azonban egységes a szakmai álláspont, hogy hát bizony az öt kiló feletti babák már nagyon nagynak számítanak. A makroszómiát általában ultrahangos méréssel vagy a pocak körbetapogatásával jósolják előre és való igaz, hogy a XX. század közepe óta megnőtt a babák születési súlya és gyakoribb a makroszómia, mint a korábbi évszázadokban. Magyar számokat ezzel kapcsolatban nem találtam, de 2017-ben az USA-ban a statisztikák szerint minden tizedik baba nagyobb volt a szokásosnál, és mivel nálunk egy icipicit jobb a helyzet az elhízással kapcsoltban, valószínűleg emiatt Magyarországon valamivel ritkább a nagy babák születése. A babák általában nagyobbak akkor, ha a családban „szokásos” a nagy születési súly, ugyanis ez egy örökletes jellemző. Akkor is nagyobbak általában a babák, ha az édesanyák elhízottak, ha idősebbek és ha a szokásosnál jóval nagyobb volt a várandósság alatti súlygyarapodásuk. Szintén nagyobbak általában a fiú babák és azok a babák, akik a 42. héten vagy azután látják meg a napvilágot. Meg kell említeni a cukorbetegséget is, mert ez is nagyon gyakran eredményezi azt, hogy az újszülöttek nagyobbak a szokásosnál. A terhességi cukorbetegség kapcsán viszont fontos azt tudni, hogy csak akkor nagyobbak az újszülöttek a szokásosnál, ha az édesanya vércukorszintjét nem sikerült kordában tartani diétával, mozgással vagy gyógyszerrel! Ezzel szemben viszont nagyon ritkán születik nagy babája azoknak az édesanyáknak, akik rendszeresen mozognak a várandósságuk alatt és ez még akkor is igaz, ha több olyan tényező is fennál, ami növelné a nagy baba esélyét!

Egy picit nézzük meg, hogy miért is merülhet fel „nagy baba” kapcsán a szülésbeindítás vagy a műtéti szülés kérdése! Először is ilyenkor az orvosok azt feltételzik, hogy a baba nagyobb a szokásosnál. Az ultrahangos mérés ugyanis nem diagnózis, csak becslés, ráadásul egy elég megbízhatatlan becslés! Kutatások azt találták, hogy tíz olyan várandósság esetén, ahol nagy babát becsülnek, a valóságban csak öt baba lesz tényleg nagy! Amikor pedig extra nagy babát becsülnek, az eredmény még rosszabb: tíz XL-esnek becsült újszülöttből csak kettő vagy három lesz tényleg 5 kg feletti XL-es kisbaba! Ez a pontatlanság igaz mindenféle ultrahangos becslésre, függetlenül attól hogy 2D-s vagy 3D-s készülékről van-e szó!

Nagy babák kapcsán a másik feltételezés, hogy születéskor elakadhat a baba válla akkor, ha nagyobb a baba és emiatt a kockázat miatt merülhet fel a műtéti szülés. A számok azt mutatják, hogy ha a baba 4 kg feletti, akkor valóban valamivel gyakrabban fordul elő ez az idegtépő komplikáció és a nagyobb babák 7-15%-ánál valóban problémás lehet a vállak megszületése. A jó hír ezzel kapcsolatban azonban az, hogy bár a vállelakadásnak valóban súlyos következményei lehetnek, az esetek többségét a szakemberek megfelelő trükkökkel orvosolni tudják és el tudják hárítani a bajt! Ráadásul a vállelakadás kapcsán fontos tudni azt is, hogy a vállelakadásos esetek fele szokásos méretű babákkal történik, tehát nem lehet azt kijelenteni, hogy a vállelakadás csak a nagy babák kockázata! Vállelakadás viszont valóban jóval gyakrabban fordul elő cukorbeteg édesanyáktól született babáknál, mert cukorbetegség esetén nagyon tipikus széles, hurkás vállal születnek általában a babák – még akkor is, ha a születési súlyuk nem volt túl nagy és teljesen a szokásos határokon belül marad!

Nagy méretű újszülöttek esetén a harmadik feltételezés az, hogy a baba méretei miatt egyéb kompliációk léphetnek fel hüvelyi születésnél, mint például a súlyos gátsérülés. Kutatások azt találták, hogy nagyobb babáknál a súlyos gátsérülések aránya valóban magasabb, mert gyakrabban válik szükségessé fogó vagy vákuum használata, ami gátmetszést tesz szükségessé és a vágás repedhet tovább a baba megszületésekor. Fontos azonban megnézni a számokat is! A súlyos gátsérülések előfordulása makroszómiás babáknál 1, 7%, szemben a 0,9%-kal, ami a súlyos gátsérülések gyakorisága „normál” méretű babáknál! Tehát való igaz, hogy megnő a kockázat, de hál’Istennek a szám még mindig nagyon alacsony, tehát nem érdemes emiatt túl sokat aggódnod! Ráadásul mivel Magyarországon a rutin gátmetszés még mindig nagyon nagy „divat” - legyen szó akár normál akár nagy babáról – sajnos emiatt a súlyos gátsérülés kockázata sokkal nagyobb mindenkinél, mint más Nyugat-Európai országokban, ahol sikerült kiiktatni ezt az elavult, káros és szükségtelen beavatkozást. Nagy babák születésekor azonban a babákkal kapcsolatos komplikációk gyakorisága is emelkedik és gyakrabban fordul elő nagy babáknál, hogy valamilyen csonttörést szenvednek (pl kulccsont, kar), de nézzük meg megint a számokat! Nagy babáknál a csonttörés kockázata 0,54%, „normál” méretű babáknál ugyanez 0, 08%, tehát itt is nagyon alacsony számról beszélünk! Nagy babáknál szintén gyakrabban fordul elő, hogy túl alacsony a vércukorszintjük vagy hogy a születésük után légzési nehézségeik vannak. Az viszont nem derül ki a számokból, hogy a légzési probléma azért gyakoribb-e, mert a babák nagyobbak a szokásosnál, vagy pedig azért, mert a nagyobb babák sokkal gyakrabban születnek műtéti úton és légzési problémák eleve gyakrabban fordulnak elő műtéti szülés során…Ez tehát egy kicsit a tyúk és a tojás kérdése, nem egyértelmű, hogy melyik az ok és melyik a következmény…

A negyedik feltételezés, hogy ha beindítják a szülést, akkor azzal csökkentik a nagy baba születésével kapcsolatos kockázatokat. Azzal valóban nem lehet vitatkozni, hogy ha beindítják a szülést, akkor a baba valamivel kisebb lesz, mint ha még várnának tovább, hiszen a baba onnantól kezdve, hogy megszületett, már tényleg nem az anyaméhben nő. Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy a beindítással csökkenteni lehet a korábban emített kockázatokat, az ezzel kapcsolatos kutatások ugyanis elég ellentmondásosak. Úgy tűnik, hogy a beindítás a baba csonttörési kockázatát valamennyire csökkenti, de a mérleg másik serpenyőjében viszont a beindítás növeli a súlyos gátsérülések előfordulását, tehát a kockázatok nagyjából kiegyenlítik egymást.

Ha a szokásosnál nagyobb babát vársz, akkor talán Te is úgy gondolod, hogy ha a műtéti utat választod, akkor a programozott császáros szüléssel minden kockázatot kinullázol és a biztos utat választod. Ez nagyon nem így van. A hasi szülés kockázatairól a terhesgondozás során nagy baba estén általában nem esik egyetlen szó sem, pedig a császáros szülésnek is van kockázata – az édesanya és a baba számára is! Műtéti szülésnél gyakrabban fordul elő fertőzés az édesanyánál, a műtét komolyabb vérzéssel jár, ami akár vérátömlesztést is szükségessé tehet és megnehezítheti a későbbi teherbeesést is – hogy csak néhány kockázatot említsek. Császármetszésnél a babánál is gyakrabban előfordulnak légzési problémák és gyakrabban szükségessé válik a baba intenzív kezelése mint a hüvelyi szülésnél - és a megnövekedett kockázatok listája még nem teljes!

A makroszómiával kapcsolatban egy korábbi tudományos eredményeket összegző kutatásnak volt egy nagyon érdekes megállapítása: a legnagyobb kockázati tényező a nagy babák kapcsán nem feltétlenül az, hogy a baba nagyobb a szokásosnál, hanem sokkal inkább maga a feltételezés, hogy a baba nagy lesz! Emiatt ugyanis - óvatosságból – sokkal hamarabb eszközölnek beavatozásokat a szülés természetes folyamatába, sokkal gyakrabban indítják a szüléseket és sokkal hamarabb ítélik meg úgy a szülést, hogy műtéti megoldásra van szükség. Ezek a lépések pedig óhatatlanul megnövelik a szüléssel kapcsolatos kockázatokat mind az édesanya, mind pedig a kisbaba számára!

Éppen ezek miatt a feltételezések és feltételezett kockázatok kapcsán azt javaslom Neked, hogy nagyon alaposan kérdezd ki az orvosodat, hogy mi a helyet a Te konkrét esetedben, és a kockázatok és vélt előnyök ismeretében dönts az orvosoddal közösen arról, hogy szükséges-e az indítás vagy esetleg a műtéti megoldás.

A baba méretével kapcsolatban nem lenne teljes ez a bejegyzés, ha nem áldoznánk néhány mondatot a téraránytalanság problémájának. Sok édesanyát ugyanis azzal riogatnak, hogy a keskeny csípő miatt esetleg nehéz lehet a szülése, függetlenül a baba méreteitől. A babának valóban át kell navigálnia magát a medencén és a medence méretét valóban befolyásolja a csontok mérete, de fontos azt tudnod, hogy a medence mérete nincs kőbe vésve! A medencéd ugyanis több csontból áll, amiket ízületek kapcsolnak össze és amiket a várandósság végére a relaxin hormon szépen fellazít! A kitolási szakaszban pedig a medence belső dimenziója azáltal is megnő, hogy a keresztcsont hátrafelé kimozdul – illetve kimozdulna, ha nem éppen azon ülnél vagy feküdnél a kitolás során… Ezért ha esetleg téraránytalansággal riogattak, vagy aggódsz amiatt, hogy keskeny a csípőd vagy mert nagy lesz a babád, akkor a kitoláshoz inkább próbálj valamilyen alternatív, függőleges vagy félig függőleges testhelyzetet felvenni, mint például az állás, térdelés, négykézlábas vagy guggoló pozíció. Ha ettől az orvosod, szülésznőd mereven elzárkózik, még az oldalt fekvő testhelyzet is szerencsésebb lehet a teljesen háton fekvésnél, talán erre „vevők” lesznek….

Szintén édesanyák álmatlan éjszakáit okozza sokszor az a tény, hogy ők maguk törékeny, apró testalkatúak, a baba édesapja pedig kosárlabdás testalkatú, szekrényszerű felső testtel…Ha Nálatok is ez a helyzet, akkor azt mondom, hogy emiatt egy percig se aggódj! A természet ugyanis rendkívül bölcs: emlősöknél az utód a megszületéséig mindig az anya méreteihez igazodik! Utána valószínűleg nagyon „belehúz” és gyorsan túllépi méreteiben az anyát, de nem a születésekor! Ezt igazolandó egy nagyon régi - és elég vicces -  történetet szeretnék elmesélni Neked…

Amikor gyerek voltam, a szomszédunk Rozi kutyája vemhes lett. Rozika egy tacskó volt, aki rendszeresen végig látogatta az utca összes lakóját. Rozika hordószerű alakot vett fel és aztán megszülettek a kiskutyák! Szép hosszú testtel – ahogy az egy tacskóhoz illik – és németvizsla foltokkal! A büszke apa ugyanis teljesen egyértelműen a mi Treff kutyánk volt, aki egy hatalmas termetű drótszűrű németvizsla volt! A történet sokáig beszédtéma volt az utcában, mindenki azon tanakodott, hogy technikailag vajon hogy hozták össze az aktust, de hogy összehozták, az minden kétséget kizárt! A történet tanulsága viszont a mi szempontunkból inkább az, hogy a németvizsla-tacskó keverék kiskutyák a megszületésükkor tacskó méretűek voltak, de még bőven kölyökkutyák voltak, amikor már javában túlnőtték a szülő anyjukat!

Ugyanezt a természeti törvényt igazolja az öszvérek esete is. Az öszvér a szamár és a ló nászának terméke, és hát egy ló és egy szamár méretei között is nagyon nagy különbség van! Amikor azonban a szamár az anyaállat, akkor a kis öszvércsikó megszületésekor pontosan ugyanakkora, mint egy kis újszülött csacsi, de mire felnő, addigra már sokkal nagyobb lesz.

Egy picit összefoglalva ezt a bejegyzést: ha nagy babát vársz, vagy ha azt mondták, hogy nagy lesz a babád, akkor emiatt ne aggódj túl sokat! Mégpedig azért ne, mert attól, hogy azt mondták, még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg nagy is lesz a baba, másrészt pedig azért ne izgulj, mert a természetben elég jól ki van találva ez a „szülés-dolog”! Valóban bizonyos kockázatok valamennyire megnőhetnek, ha a baba tényleg 4 kg feletti lesz, de ezek a kockázatok nem annyira gyakoriak, hogy emiatt álmatlan éjszakáid legyenek!

A testünk csodálatosan működik és mi nők a szülés kapcsán eléggé elképesztő dolgokra vagyunk képesek, akár arra is, hogy egy nagy babát a világra hozzunk!