INGYENES MINI FELKÉSZíTŐ

Milyen érzés az összehúzódás?

fájdalom kitolás szülés szülésbeindítás vajúdás

Ha az első babádat várod, akkor elég nehéz lehet elképzelni a méh szakaszos összehúzódásával járó érzést, a szülési fájást. Ebben a bejegyzésben nemcsak azt mondom el, hogy mire számíts ezzel kapcsolatban, de azt is, hogy mik azok a legfontosabb dolgok, amik abban segítenek, hogy az összehúzódásokat könnyebben tudd kezelni.

Az elmúlt hetekben vagy akár az elmúlt hónapokban már valószínűleg tapasztaltál időszakos pocak-keményedéseket (Braxton-Hicks összehúzódásokat), amik a méhed készülődését jelzik. Ezek a pocak-keményedések általában nem fájdalmasak, de azért elég furcsa érzés megtapasztalni őket. Ahogy múlnak majd a hetek, ezek a bemelegítő összehúzódások egyre gyakoribbá válnak és időnként már itt-ott fájdalmat, húzódást is érezhetsz, de ez nem törvényszerű. Ha ezek fájdalommal járnak, akkor tipikusan a pocak, a combok felső része és a szeméremcsont környéke ahol a fájdalmat érezheted. A legfontosabb azonban, hogy ezek az összehúzódások még rendszertelenek: hol öt perc van közöttük, hogy fél óra, van hogy egy-két óráig szinte rendszeresnek tűnnek, de aztán az egész hirtelen abbamarad. Nem is igazán fájás, amit ilyenkor érzel, inkább csak itt-ott fájdogálás. Ez még nem a vajúdás!

Mit érzel majd nagy valószínűséggel akkor, amikor már tényleg összerendeződnek az összehúzódások és valóban elkezdődik a vajúdás? Nagyon fontos megjegyeznem, hogy itt most a magától beindult vajúdással járó érzetről fogunk beszélni, mert az indított szülés egy teljesen más műfaj! Indított szülés esetén az összehúzódások általában sokkal erőszakosabban kezdődnek, hosszabbak, intenzívebbek és rövidebb szünet van közöttük, már a vajúdás kezdetekor is. Na de milyen érzetre számíts, ha magától indul be a vajúdásod?

A vajúdás az elején tipikusan „nem nagy ügy”. A fájás egy picit olyasmi, mint egy enyhe menstruációs görcs, ami a pocakod alján indul, de nem tart sokáig, talán csak 20-30 másodpercig és a szünetek is szép hosszúak, akár 10-15 percesek is lehetnek. Ez a fájdalom még annyira enyhe, hogy ha folyamatosan éreznéd, valószínűleg akkor sem vennél be még fájdalomcsillapítót, ha ez mondjuk menstruációs fájdalom lenne. A vajúdásnak ebben a kezdeti szakaszában még bőven tudsz beszélni az összehúzódás alatt is, és akár el is tudnád titkolni, hogy a testeben nagyon fontos dolgok zajlanak már, hiszen egy külső személő még észre sem veszi, hogy vajúdsz.

Szülésznők, bábák, dúlák gyakran hasonlítják az összehúzódásokat hullámokhoz, ami nagyon plasztikus asszociáció! A hullámok is kifejlődnek majd elhalkulnak és közöttük nyugodt a vízfelszín: pontosan ilyen az összehúzódás is! A vajúdás kezdeti szakaszában a mi hullámaink még csak inkább vízfodrozódások! Mozog a nádas és fúj a balatoni szellő, de még mindenki vidáman fürdik és senki nem gondol a viharra! Amíg ilyen a vajúdásod, a legjobb stratégia az, ha egyáltalán nem veszel róla tudomást Te sem! Ne fecséreld erre még sem az energiádat, sem a figyelmedet, hanem egyszerűen söpörd a szőnyeg alá az egészet! Tehát ne ülj le órákig méricskélni az összehúzódások közötti időt, ne analizáld, hogy meddig tartanak és hogy mit érzel, hanem csinálj úgy, minta nem is lenne semmi és tedd azt, amit más napokon szoktál ilyenkor!

Ahogy telnek az órák, a hullámok szépen lassan erősödnek és az érzeted már olyasmi, mint egy komoly menstruációs görcs. Ha folyamatos lenne, már biztosan fájdalomcsillapító után néznél! Valószínűleg a hasad alsó részében és a derekadban érzed erősen a fájdalmat, esetleg a hüvelybemenet környékén és a szeméremcsont környékén is, mert az összehúzódások alatt azok a méhet tartó szalagok feszülnek, amik a szeméremcsont környékén és a derekad környékén kapcsolódnak a medencéd belső részéhez. Ebben az állapotban még az a jó, hogy az összehúzódások még nem túl hosszúak, 30-40 másodpercig tartanak és még elég sok szünet is van! A Balaton már eléggé hullámzik, már fellőtték a piros jelzést, de az emberek még csak nem akarnak kijönni a vízből! Ilyenkor még mindig csináld azt, amit máskor is szoktál és csak a hullámok érkezésekor kapaszkodj meg valamiben, támaszkodj rá valamire és lélegezd át az összehúzódást, orron be, szájon ki, szépen lassan! A hullámokat már nem tudod elrejteni a külső szemlélő előtt, már a családod is látja és tudja, hogy Te bizony már vajúdsz, de a szünetekben még mindig zavartalanul tudod csinálni a szokásos dolgokat! De a legfontosabb, hogy figyelj arra, hogy amikor jön az összehúzódás, ne tartsd vissza a lélegzetedet! Amikor hirtelen fájdalmat érzünk, elég automatikus reakció, hogy visszatartjuk a lélegzetünket! Az összehúzódással járó fájdalomra készülj fel gondolatban. Készülj fel azzal, hogy szépen lassan, folyamatosan vegyél levegőt! Bár ideig-óráig a lélegzetvisszatartós stratégia akár működhet is még ebben a fázisban, de ez izomfeszüléssel jár, ami fokozza a fájdalmat! Ráadásul a lélegzetvisszatartással járó időszakos oxigénhiány a méhben idejekorán izomláz szerű állapotot idéz elő és természetesen a kisbabádnak sem a legjobb, , ha időnként megvonod tőle az oxigént! Úgyhogy ha érzed, hogy jön egy hullám, kapaszkodj meg, csukd be a szemed, riszáld a popsidat, ha jól esik és figyelj a légzésedre: lassan orron be, lassan szájon ki!

Hogyan jönnek ezek a fájások? Ha ilyenkor CTG-vel kirajzolják az összehúzódások mintáját, akkor valóban szinte szimmetrikus hullámokat láthasz, viszont a fájdalomérzet mintája egy picit más: álatalában a fájdalom nagyon hamar csúcsosodik és viszonylag lassan enged az erejéből az összhúzódás alatt. Ahogy telik az idő, telnek az órák, egy idő után már nem fogod tudni az összehúzódások között sem folytatni a szokásos tevékenységedet, mert a vajúdás már egyre jobban igényli a figyelmedet. Az összehúzódások hosszabbodnak, az fájdalomérzet erősödik és a szünetek rövidülnek! Ez már valóban a vihar! A fájdalmat ilyenkor már az egész hasadban érzed és nagyon erős a deréktáji fájdalom is, égnek a combjaid és esetleg a hüvelybemenet környéke is. Egyre nagyobb hullámok jönnek és egyre sűrűbben! Gondolj arra, hogy egy kis falevél vagy, ernyedten lebegsz a hullámokon és akármilyen nagy a hullám, akkor sem kell félned, mert majd kivisz a parta és nem fogsz elsüllyedni. Lélegezz nyugodtan! Lélegezz lassan!

A hullámok tovább sűrűsödnek, már komoly tengeri viharban vagy, egyik nagy hullám szinte rögtön a másik után jön, már a szemedet sem nagyon nyitod ki a hullámok között sem. Az egész hasad fáj, a derekad feszül a fájdalomtól, nagyon erősek a hullámok! De Te is erős vagy! Ki fogsz érni a partra, csak hagyd, hogy vigyenek a hullámok! Ne küzdj a viharral! Add át magad a természet erőinek, merülj bele a vajúdásba és lélegezz folyamatosan. Már alig egy-két perc szünet van az összehúzódások között, a vihar a maximum erősségen van de már nem erősödik tovább! Valószínűleg azt is érzed, mintha kakilnod is kellene ... Az egyik hatalmas hullám alatt elreped a magzatburok és elönt a magzatvíz, de már nem is érdekel, hogy tocsogsz a magzatvízben, csak a hullámokra figyelsz. Egyre erősebben érzed, hogy kakilnod kell...Jön egy újabb nagy hullám, átlélegzed és készülsz a következőre...de nem jön. Eltelik két perc. Nem jön. Három perc...Négy perc és talán öt vagy még több is! Vajon miért nem jön a következő? Kinyitod a szemed, talán egy kicsit megijedsz, hogy most akkor megállta vajúdás? Aztán mégiscsak jön egy nagyon erős hullám, de valahogy mégsem fáj annyia! Valahogy ez más! Pedig a CTG még nem is mutatott ennyire erőset eddig, de ez most valami egészen más! Egyre jobban kell kakilnod, talán az összehúzódás alatt jól esne egy kicsit nyomni is hozzá... a méhnyak eltűnt, a méh kijárat teljesen nyitva! Az összehúzódások most mintha a pocakod legtetejéről indulnának, a méhed nyomja ki a kisbabát! Ne felejts el most sem levegőt venni! Még ha a nyomás alatt valamennyire vissza is tartod a lélegzetedet, azt nagyon röviden tedd, hogy a kisbabád elég oxigénhez jusson. Próbáld ne összeszorítani a szádat! Sokkal jobb és sokkal hatéknyabb, ha kilégzésre nyomsz, nyitott szájjal, ami megerősítheted morgásszerű, hörgésszerű hangokkal is. Figyelj az összehúzódásra és segíts a méhednek, koncentrálj arra, hogy lefelé nyomod Te is a babát a rekeszizmoddal, mintha egy fogkrémes tubust nyomnál fentőrl lefelé!

A tolófájások annak ellenére, hogy erősebbek a vajúdási összehúzódásoknál, sok nő mégis kevésbé fájdalmasnak vagy akár teljesen fájdalmatlannak éli meg őket. Ilyenkor a gondolataink már annyira a születendő babára összpontosítanak, hogy talán a fájdalom-gondolatnak nem is marad hely? Vagy az aktív munka izgalma feledteti velünk a fájdalomérzetet? Ki tudja...

A természet csodálatosan alkotta meg a testünket, csodálatosan alkotta meg a kisbabánkat. A vajúdás, a szülés nem könnyű, de gondolj arra, hogy a tested csodát visz végbe! Egy új emberi lény születik a Te testedből!

Tudj meg többet a szülésről az INGYENES mini szülésfelkészítőn!

Jelentkezz most!