Szülésbeindítás természetesen: ez a módszer működik!

A természetes szülésbeinítási módszerekről szóló blog-sorozat negyedik részében egy olyan módszert járunk körül, ami bizonyos kultúrákban szinte része a vajúdás „menedzselésének” és nem csak a szülés beindítására, de a méhtevékenység erősítésére is használják a vajúdás során. Ez a módszer a mellstimuláció, vagyis a mellbimbó ritmikus ingerlése. Japánban ez olyanniyra divatos, hogy a várandós nők fele meg is próbálkozik vele, hogy egy picit előrébb hozza a baba érkezését.

Talán most egy kicsit meghökkensz, hogy hát ugyan mi köze van a melleknek a szüléshez, hiszen a melleknek nem jut főszerep a szülés során és szülés az egészen „máshol” zajlik a testünkben. A melleknek valóban nincs feladata a szülésnél, de biológiai kapocsként összeköti őket a szülés során főszerepet játszó hormon, az oxitocin. Amikor majd szoptatod a kisbabádat, a ritmusos szopó mozgás a szájacskájával egy olyan ingert képez, aminek hatására az agyalapi mirigy azonnal oxitocin hormon termelésébe kezd. A szoptatás során az oxitocin hormon húzza össze a mellben lévő tejhólyagokat (tejleadó reflex) és emiatt fogja tudni kiszopizni a tejet a kisbabád a melledből. Amíg viszont a kisbabád még közvetlenül a szülés előtt a pocakodban várakozik, a mellbimbó kézzel történő ingerlése már kiváltja ezt az oxitocin reakcót, ami bizonyos feltételek mellet beindíthatja a szülést.

A mellstimuláció legnagyobb előnye, hogy olcsó, kéznél van és nincs annyira beavatkozás-jellege, mint az orvosi szülésbeindítási módszereknek, ráadásul ezzel egy kicsit azt is érezheted, hogy a Te kezedben van az eszköz a szülés időpontjának az előrehozatalához – ráadásul kutatások igazolják, hogy ez a módszer múködik! 2005-ben jelent meg egy összefoglaló tanulmány ebben a támában, ami több kutatás eredményét foglalta össze. Ezekben több mint 700 szülés előtt álló nőt vizsgáltak: a nők felét véletlenszerűen két csoportba sorolták és az egyik csoportnak azt mondták, hogy 3 napon át végezzenek mellstimulációt naponta 1 órán keresztül, 15 percenként váltogatva a melleket. A másik csoporttól viszont azt kérték, hogy ne csináljanak semmit. A két csoportot vizsgálva azt taptasztalták, hogy akiknek már érettebb volt a méhszája, azok közül sokkal több nőnél indult be a vajúdás 72 órán belül a mellstimuláló csoportból, mint abból a csoportból, akiknek ugyanolyan érett volt a méhszájuk, de nem végeztek mellstimulációt. Érdekes különbség volt még a kutatásban, hogy a szülések során kevesebb nőnél tapasztaltak kóros mértékű szülés utáni vérveszteséget a mellstimuláló csoportból. Ez az összegző kutatás elég régen készült, de azóta 2014-ben Indiában is készítettek egy minőségi, véletlenszerű vizsgálatot: itt 200 nőt vontak be a kutatásba: a 38. héten megvizsgálták a méhszáj érettségét, feljegyeztnék és a nők felének azt mondták, hogy rendszeresen végezzenek mellbimbó masszázst. Egy héttel később megint megvizsgálták a méhnyak állapotát mindkét csoportban és azt tapasztatlták, hogy a méhnyak érettebb volt abban a csoportban, akik mellmasszázst végeztek, mint a másik csoportban, akik nem csináltak semmit. Ráadásul nemcsk a méhnyak volt érettebb, de a vajúdás is korábban beindult sőt, kevesebb műtéti szülésre volt szüksgég a mellmasszázst végző csoportban! Tehát a kutatások eredménye egyértelműen az, hogy bizonyos feltételek mellett a mellbimbó stimulálásának méhnyak érlelő hatása van és korábbra hozza a vajúdás beindulásának idejét! A jó hír mellett azonban mindig akad sajnos rossz is: ezzel a témával kapcsolatban a rossz hír az, hogy bár nagyon-nagyon ritkán, de feljegyeztek olyan eseteket, amikor a mellbimbó ingerlésével olyan sok oxitocin hormon termelődött, ami a méh túlstimulálásához vezetett!

Emiatt nagyon fontos, hogy ha gondolkodsz ennek a módszernek a bevetésén, akkor erről feltétlenül beszélj az orvosoddal illetve otthonszülés esetén a bábáddal, hogy a Te egyéni esetedben mennyire biztonságos ez a módszer. Szintén fontos, hogy egyszerre csak egy mellbimbót ingerelj, két újjal, ritmikus, szopizáshoz hasonló mozdulatokkal vagy tejszívóval és 10-15 percenként váltogasd a melleidet. Ha ez a tevékenység kiváltja az összehúzódásokat, akkor feltétlenül hagyd abba az összehúzódás alatt; hagyd abba akkor is, ha az összehúzódás egy percig is eltrat és hagyd abba akkor is, ha az összehúzódások már öt percenként jelentkeznek!

A fentieket olvasva talán felmerül Benned is a kérdés, hogy akkor nem veszélyes a terhesség alatt szoptatni a nagyobb testvért és hogy a szoptatás az oxitocin hormonon keresztül nem okozhat koraszülést? A válasz szerencsére teljesen megnyugtató, határozott nem! Tehát a szoptatás nem fog koraszülést okozni, ugyanis a mellstimuláció csak akkor indítja be a vajúdást, amikor már a szülésre készülődve megemelkedik a méhen található oxitocin jelfogók (receptorok) száma! Tehát amikor a baba még nem kész a megszületésre és a tested még nem kész a szülésre, akkor ezek a jelfogók még nem vagy csak olyan kicsi mértékben vannak jelen a méhen, hogy bármennyi oxitocin is termelődik a szoptatás következtében, az nem fog méhösszehúzódásokat kiváltani és nem fogja a szülést beindítani. Az viszont azért eléggé valószínű, hogy ha valaki a nagyobb testvért a várandóssága alatt végig szoptatja, akkor a vajúdás spontán beindulása inkább egy picit a terminus előtt vagy a terminus környékén fog történni de nem a 42. hét környékén.