Ez az (egyik) legnagyobb hazugság a szülőszobán!

Amikor ennek a bejegyzésemnek a címét kerestem, egy picit gondokodtam azon, hogy szabad-e ilyen erős kifejezést használnom, hogy „hazugság”. De végül úgy döntöttem, hogy igen, felvállalom ezt az erős kifejezést, mivel itt valóban arról van szó, hogy évente édesanyák tízezreit megvezetik és szükségtelenül hormon kezelésnek vetik alá a szülésük folyamán. Szóval igen. Ebben a bejegyzésben a szintetikus oxitocinról, közkeleti nevén az oxiról lesz szó, ami Magyarországon szinte része a kórházi szülések kötelező forgatókönyvének és szinte csak az nem részesül benne, aki vagy programozott császáros szülésre készül vagy pedig tényleg csak a kitolási szakaszra ér be a kórházba…Konkrét számokat az oxitocin használatával kapcsolatban nagyon nehéz találni, de anyai bevallások alapján a szüléseknek körülbelül 60-70%-ánál alkalmazzák és nagyon gyakran azzal a hamis indoklással, hogy ne fáradjon el a méh…

Mielőtt kiveséznénk ezt a szintetikus oxitocinnal kapcsolatos hazugságot, egy kicsit nézzük meg, hogy mi is ez az oxitocin! A szintetikus oxitocin kémiailag teljesen azonos a hipotalamusz által termelt oxitocin hormonnal. Az oxitocin tehát egy hormon. A hormonokkal kapcsolatban fontos azt tudni, hogy nem elszigetleten működnek, hanem több hormon együttesen rendszerben működik és egy-egy hormonnak általában több feladata is van. Az oxitocin hormonnak például azon kívül, hogy a vajúdás során kiváltja a méhösszehúzódásokat, fontos szerepe van a kötődés kialakulásában, a szeretet érzet szabályozásában, a megnyugvásban, a tejleadó reflex kiváltásában és a szexuális funkciók szabályozásában is. A hormonok tehát nem mindenre jó cukorkák, hanem komoly kémiai vegyületek, amiket nagyon nagy körültekintéssel szabad csak alkalmazni, pont azért, mert nagyon összetett a hatásuk! Elég csak arra gondolnod, hogy cukorbetegeknél sem bianco írják fel az inzulin hormont, hanem ezt komoly vizsgálatok előzik meg és mindenkinek egyedileg állítják be a szükséges mennyiséget, nem pedig csak beszaladunk a patikába egy kis inzulinért, ha úgy érezzük, hogy elszállt a vércukor szintünk…

Na de térjünk vissza a szüléshez! A vajúdásnál az agyalapi mirigy egyre emelkedő mennyiségben, löketekben választja ki az oxitocin hormont, amit a hipotalamusz termel. A tankönyv szerinti vajúdásnál az emelkedő oxitocin szint egyre erősebb, egyre sűrűbb és egyre hosszabb méhösszehúzódásokat (fájásokat) vált ki. Viszont a legfontosabb, hogy az összehúzódások között MINDIG van szünet, amikor a méh pihen. De miért van szükség az összehúzódások közötti pihenőre? Pontosan azért, hogy a méh ne fáradjon el! Az összehúzódások között a vérkeringés elszállítja az izomrostok összehúzódásból származó melléktermékeket, például a tejsavat. Ha ugyanis ezt nem tudja elszállítani, akkor a tejsav felszaporodik az izomban – a méh elfárad – és fájdalmasabb lesz az összehúzódás! Tehát az összehúzódások közötti pihenőnek van nagyon fontos szerepe abban, hogy a méh ne fáradjon el! De menjünk kicsit tovább és nézzük meg a szünetek szerepét a baba szempontjából is! Az összehúzódások alatt a baba is és a méhlepény is összenyomódik, ezért a baba oxigénellátása csökken és esik a pulzusa. Az összehúzódások közötti szünetben viszont helyreáll a keringés és a baba ismét feltöltődik oxigénnel. Az összehúzódások ütemét tehát a Te tested (és valószínűleg a kisbabád) szabályozzák: a Te tested tudja (és nem az orvosod), hogy ehhez a vajúdáshoz, ennek a kisbabádnak milyen sűrűn jövő és milyen hosszú összehúzódásokra van szüksége - emiatt lehet eltérő egy-egy édesanya-baba páros vajúdásának az üteme is!

Nézzük meg egy kicsit a szintetikus oxitocin hatását a vajúdásra! A szintetikus oxitocinnal valóban el lehet érni, hogy az összehúzódások gyakoribbak, erősebbek és hosszabbak legyenek – vagyis hogy rövidebb legyen az összehúzódások közötti pihenő! Ha pedig lerövidül a pihenő, akkor a vérkeringésed nem biztos, hogy el tudja szállítani a tejsavat, így az felgyülemlik a méh szövetében és az összehúzódások fájdalmasabbak lesznek és a méh paradox módon valóban „elfáradhat”! Ráadásul ha túl hosszú ideig és/vagy túl magas dózisban adagolták a vajúdás alatt szintetikus oxitocin hormont, akkor méh receptorai eltelítődhetnek, a méh érzéketlenné válhat az oxitocin hormonnal szemben és emiatt feladhatja a munkát – ami műtéti szülést tehet szükségessé. Tehát abszurd módon nemhogy az elfáradástól nem véd meg a szintetikus oxitocin hormon, hanem éppen ennek az ellenkezőjét idézheti elő! Ráadásul ha az összhúzódások a szükségesnél gyorsabban jönnek és erősebbek, akkor nem biztos, hogy a baba oxigénellátása teljesen helyre tud állni a rövidebb szünetekben ami magzati stresszhez vezethet és szintén a műtéti szülést teheti szükségessé!

Na de hozok még egy indokot, amibe ha belegondolsz, tudományos magyarázat nélkül is könnyen beláthatod, hogy a méh elfáradása miatti „aggódás” elég nagy badarság…Gondolj csak egy pillanatra a szívedre! A szíved már az édesanyád pocakjában elkezdett dolgozni, és azóta hosszú-hosszú évtizedek óta folyamatosan dolgozik – mégsem fáradt el és nincs szüksége semmiféle hormonális támogatásra…Ugyanez a helyzet a rekeszizmoddal. Minden egyes lélegzetvétellel dolgozik a rekeszizmod, az elfáradás legkisebb jele nélkül! Ha tehát a szíved és a rekeszizmod megállás nélkül dolgoznak és nem fáradnak el, akkor miért kellene aggódnunk a méh elfáradása miatt, amikor az evolúció (a Jóisten) pontosan a szülésre teremtette ezt a csodálatos szervet? Tehát ha azt hallod Te magad vagy olvasod szüléstörténetekben, hogy azért van szükség „egy kis oxira”, hogy a méh ne fáradjon el, akkor tudd azt, hogy ennek az égvilágon semmi valóságalapja nincs, kvázi ez egy üres hazugság.

A szintetikus oxitocinnal kapcsolatban van még egy gyakori és hasonlóan üres indok, amivel szintén gyakran találkozhatsz szüléstörténetekben: „Csak a végére kellett az oxi, hogy rendszerezze a fájásokat” vagy „Csak a kitolásra kellett az oxi, mert nagyon lassú volt.” Na gyorsan vesézzük ki ezeket a lózungokat is és nézzük meg, hogy miért szükségtelen – sőt káros - az esetek jelentős részében a kitolás gyorsítása szintetikus oxitocinnal!

Először is arra kérlek, hogy egy picit vonatkoztass el és gondolj bele abba, ha a vajúdás haladt a maga tempójában normálisan, eljutottunk a teljes tágulásig - akkor miért feltételezzük azt, hogy ugyanez a folyamat most hirtelen nem működik „magától”? Ha a kisbabád születésére készülődsz, akkor fontos tudnod azt is, hogy a kitolási szakaszra általában megváltozik az összehúzódások ritmusa és általában hosszabbá válnak a szünetek az összehúzódások között. A magzatburok ilyenkorra már általában megrepedt, így a méhlepényt és a babát még erősebben érik az összehúzódások és még erősebb nyomás éri a babát, ahogy halad át a szülőcsatornán és éppen emiatt van általában szükség a hosszabb szünetekre, hogy ezek alatt a baba felfrissüljön és újra elég oxigénhez jusson. A kitolási szakszban az összehúzódások lelassulása tehát nemhogy nem probléma, hanem épphogy ez a normális! Ráadásul minél lassabban ereszkedik a baba, annál több ideje van a hüvelynek, a hüvelybemenetnek a tágulásra és ezzel is csökken a gátsérülés kockázata. Szintetikus oxitocin hormonnal valóban lehet tehát gyorsítani valamennyire a kitolási szakaszt, de ez szinte biztos, hogy fájdalmasabb az édesanyának, nehezebb a babának és még a gátsérülés kockázatát is megemeli.

Ugyanúgy, mint minden szülészeti beavatkozásnak, a vajúdás alatti szintetikus oxitocinnak is van létjogosultsága bizonyos helyzetekben: az oxitocin általában része az orvosi szülésbeindítási folyamatnak és általában szükséges akkor is, amikor epidurális érzéstelenítést alkalmaznak: a fájdalom érzet kiiktatása ugyanis legtöbbször az összehúzódások határozott lelalssulásához, sőt megállásához is vezethet. Természetesen indokolt lehet a szintetikus oxitocin egy spontán beindult vajúdásnál is, nagyon-nagyon ritka esetekben, de ilyenkor is célszerűbb lenne a vajúdás belendítését természetes módszerekkel megpróbálni egy durva hormonális beavatkozás előtt…