Hanyatt fekve szülni? Tényleg ez a legjobb?

A filmekben, a hírekben ha szülésről van szó, azt a képet vágják be, hogy az anya hanyatt fekszik egy szülőágyon, a lábai az égben, általában kengyelben és a lába között az orvos premier plánban "levezeti" a szülést. Magyarországon és a fejlett ipari országokban – sajnos – tényleg ez az általános és sok nő nem is gondol bele, hogy szülni máshogy is lehetne. Nagyjából száz évvel ezelőtt, mielőtt a szülés a családokból, a közösségekből a kórhákba költözött volna nem jnagyon jutott eszébe senkinek sem a hanyattfekvő pozíció, de nem látni ilyet régi szülést ábrázoló képeken, metszeteken sem, de még mas sem látjuk ezt a kitolási testhelyzetet a természeti népeknél sem. Vajon miért nem? Az eheti blogbejegyzésemben körüljárom, hogy mi az előnye, mia hátránya a felfordított bogár póznak a szülés szempontjából.

Ha megnézed a lenti képeket, szobrokat, metszeteket, amik szülést ábrázolnak, találsz bennük egy közös szálat: a szülő nők felsőteste függőleges vagy félig függőleges. Ez a függőleges testhelyzet ugyanis az, ami általában sokkal kényelmesebb az anyának, sokkal kevésbé fájdalmas és ráadásul még a gravitáció is segíti a baba ereszkedését.

A következő anatómiai metszeten jól látható az is, hogy a hüvely nem egy függőleges cső a testünkben, hanem a felső része a hátad, a popsid felé mutat. Ezért amikor hanyattfektetnek a szüléshez, akkor a hüvelybemenet felfelé emelkedik, tehát a 3 kg körüli babát a gravitáció ellenében kell világrahozni! Tehát eleve ez a pozíció  már önmagában megnehezíti a szülést! Erre az érvre hallottam azt a választ, hogy a modern szülőágyak háttámláját fel lehet emelni, ami – ha legalább 45 fokos szögben megemelik a háttámlát – semlegesíti a gravitáció hatását. Ez valóban igaz, de a megemelt háttámlával az a probléma, hogy így félig ülve- félig feküdve a farokcsont pont az ágyra nyomódik, emiatt nem tud kellőképpen kimozdulni és nem tud a medence kimenet úgy kitágulni, ahogy azt a természet eltervezte.

A háton fekvéssel van még egy komoly probléma. Ha ugyanis a szülés alatt a hátadon fekszel, akkor a méhed súlya babástul mindenestül ránehezedik a tested hátsó részében futó vena cava-ra, ami a méhlepény keringését biztosítja. Ha ez a véredény valamennyire elzáródik, akkor a kisbabád nem jut elég oxigéndús vérzhez, amit azonnali pulzuscsökkenéssel jelez. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy az anya szabadon mozoghat és szabadon választhat testhelyzetet a vajúdás alatt, de teljes táguláskor szépen a hátára fektetik, a baba pulzusa esni kezd, amihez még hozzáadódik a kitolási szakasz élettani pulzuscsökkenése, és a szülés átcsap kapkodásba: jön az erőltett kitolás, a hasbakönyöklés, a gátmetszés és a pánik – amiket jó eséllyel el lehetett volna kerülni, ha az anyát nem fektették volna a hátára a kitoláshoz! A háton fekve szülés másik árnyoldala, hogy - társítva az irányított, levegővisszatartásos kitolással és a gátmetszéssel – nagyban hozzájárul a hosszú távú medencefenék problémákhoz: a méh-előeséshez és a vizelettartási zavarokhoz, amiknek a rendbetétele további orvosi segítséget igényel.

Ha a háton fekve szülésnek ennyi hátránya van és ezeket a hátrányokat a kutatások egyhangúan igazolják, akkor miért mégis ez a legelterjedtebb kitolási pozíció a kórházi szüléseknél? A válasz erre a kérdésre sokkal inkább kultúrális és antropológiai, mintsem tudományos. Otthonszüléseknél, amikor a szülést bábák kísérték és kísérik ma is, soha nem fektetik a nőket hanyatt (legfeljebb nagyon ritka kivételes problémák esetén). Az előző száz évben a hagyományos bábákat a világon mindenhol lassal elkezdték kiszorítani a szülések kíséréséből az borbély-sebészek, később pedig az orvosdoktorok, akik a problémás szülésekhez bevetették a fogó használatát. A fogó használat pedig azzal járt, hogy az anyának a hátára kellett feküdnie, hogy az eszközzel hozzá férjenek a magzathoz. Ahogy az orvosok egyre inkább átvették a szüléseket, a szülés technokratikus, orvosi eseménnyé alakult: az egészséges, probléma mentes folyamatot is kóros orvosi eseményként kezdék el kezelni és a szokásból így vált szépen lassan normává a hanyatt fekve szülés. Sajnos ez egy gyönyorű iskolapéldája annak, amikor az egészségügyi ellátásban a tudomány helyett a hagyomány uralkodik...és hát való igaz, hogy kényelmesebb szülést „levezetni” ha az anya fekszik, mintsem mondjuk négykézláb kucorogni előtte a földön.

Mielőtt azonban végképp pálcát törnék az orvosok és szülésznők feje felett, akik ragaszkodnak a háton fekvős kitoláshoz, azért nézzünk meg még egy fontos szempontot: ha ugyanis az anya hanyatt fekszik az orvossal szemben, akkor az orvos vizuálisan is az ellenőrzése alatt tartja a folyamatokat, magyarul látja a baba ereszkedését és szemmel tartja a forgó mozgását. Egy olyan orvosnak vagy szülésznőnek, aki így szokta meg a szülés „levezetést”, hirtelen elfogadnia egy alternatív kitolási pozíciót hasonló lenne ahhoz, mintha Téged arra kérnélek, hogy ma este bekötött szemmel vajazd meg a kenyeredet. Elsőre biztos nem menne, ehhez ugyanis gyakorlatra van szükség és a szüléskísérés szempontjából a gyakorlaton túl még arra is nagy szükség van, hogy a kísérő bízzon a szülés normális folymatában, akkor is, ha éppen nem látja minden kis részletét. Alternatív kitolási pozíciót sajnos az az orvos vagy szülésznő sem fog támogatni, aki még mindig meg van győződve arról a tévhitről, hogy a gátmetszés szükséges beavatkozás, vagy aki úgy gondolja, hogy a gát terület épségét csak úgy lehet megőrizni, ha kitolás közben a hüvelybemenetet feszegeti „gátmasszázs” címszó alatt.

Ha a hanyatt fekvés nem, akkor mik lennének az ideális kitolási pozíciók? Amikor a nők szabadon választhatnak testhelyzetet a baba világrahozatalára, akkor nagyon kreatívak szoktak lenni. Babát lehet szülni állva, térdelve, guggolva, az apa ölében ülve, ágyra támaszkodva, labdára támaszkodva, szülőszéken vagy valamibe csimpaszkodva is – de sajnos ma, 2021-ben az alternatív kitolási pozíciót kevés kórház és még kevesebb orvos támogatja. Teljesen azért ne keseredj el, mert van néhány átmeneti megoldás, amik azért valamennyire kedvezőbbek a teljes hanyattfekvős pozíciónál! A kengyeles, teljsen hátonfekvő kitolásnál már valóban sokkal jobb, ha az ágytámlát legalább 45 fokban megemelik a baba érkezésekor. Szintén sokkal jobb, ha a kengyelbe nem teszed bele az alsó lábszáradat – ez a legtöbb nőnek nemcsak kényelmetlen, de fájdalmas is -, hanem csak rátámasztod azt az összehúzódás alatt, a szünetekben pedig leveszed és ellazítod a lábaidat. Néhány kórházban van már olyan szülőágy, amihez tartozik guggolórúd is. Ennek szintén az az előnye, hogy az ágyon guggolva, a rúdban kapaszkodba az orvos mégiscsak „lát mindent”, Te viszont részesülsz a függőleges pozíció előnyeiből is. Ha esetleg ilyet látsz a falnak támasztva a kórházban, kérd nyugodtan, hogy helyezzék rá az ágyadra! A kengyelbe helyezett lábszárnál egy fokkal az is jobb, ha Te húzod magadhoz a lábadat a térdednél átölelve az összhózódások alatt. Olyan kórházban, ahol az alternatív kitolási pozíciót nem támogatják alaphelyzetben a legjobb kompromisszum az oldalt fekve szülés lehet: Te a melletted álló partneredben, vagy az ágy szélében kapaszkodhatsz, a felső, behajlított lábadat a szülésznő tartja, az orvos pedig még így is mindent láthat premier plánban – érdemes megpróbálni legalább ezt kialkudni!