Gátvédelem: mitől függ a siker?

Két héttel ezelőtt a gátmetszés témáját veséztük ki  részletesen. Megnéztük, honnan ered a rutinszerű gátmetszés gyakorlata, körbejártuk a gátmetszéssel kapcsolatos kutatásokat és szakmai ajánlásokat is, amik teljesen egyértelműen fogalmaznak: a rutinszerűen – vagy nagyvonalúan – alkalmazott gátmetszés teljesen elavult szülészeti gyakorlat, nemcsak felesleges, de káros is, ráadásul növeli a komoly gátsérülések kockázatát és nehezebben és fájdalmasabban gyógyul, mint a természetes gátrepedés. Ez alapján teljesen jogos a kérdés: ha nem végeznek gátmetszést, akkor mitől függ, hogy történik-e gátsérülés és mit lehet tenni, hogy a gátsérülést kockázatát csökkentsük?

A gátmetszés támája kapcsán utaltam arra, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy hüvelyi szülés során sérüljön a gát. Teljesen megbízható statisztikák erről nem nagyon vannak – pláne nem Magyarországon… Külföldi statisztikákból, bábapraxisok saját statisztikáiból viszont az derül ki, hogy vannak olyan szüléskísérők, akinél az ép gát arány akár a 70%-ot is eléri! Vagyis tíz hüvelyi szülésből hét anyának nem lesz sem elsőfokú, sem semmiféle gátsérülése! Ehhez képest Magyarországon, kórházi szüléseknél ennek legjobb esetekben is az ellenkezője igaz (70% sérül), de valószínűleg a valóság még sokkal rosszabb és a sérülések aránya inkább a 80-90%-ot közelíti, mégpedig leginkább az orvos által okozott gátsérülés, a gátmetszés rutinszerű alkalmazása miatt!

Hollandiából minden szülészeti statisztika elérető az interneten, náluk az egész országban az ép gát arány 2020-ban 60,3% volt, ami fantasztikus eredmény egy egész országra vetítve! Hollandiáról viszont azt érdemes tudni, hogy a szülészeti ellátás nagyon más, mint a magyar rendszer. Hollandiában alaphelyzetben az egészséges, alacsony kockázatú várandósnak szülésznői ellátás jár – otthon vagy a kórházban – mondván, hogy a szülés nem betegség,, hanem egy egészésges folyamat. Ha a szülés otthon történik, akkor teljes mértékben téríti a társadalombiztosítás, ha kórházban, szülésznői kísérettel akkor valamennyit kell érte fizetni, de ha az egészséges, alacsony kockázatú édesanya a kórházban orvosi kísérést szeretne, akkor ezért elég mélyen a zsebébe kell nyúlnia! A szülések legnagyobb részét éppen emiatt kompetens, önálló szakemberként dolgozó szülésznők kísérik és nem orvosok…

Viszont más országokban is azt tapasztalták, hogy az ép gát arányok sokkal jobbak akkor, amikor a szüléseket bábák, szülésznők kísérik otthon vagy szülőotthonokban, mint amikor kórházban, orvosi “levezetéssel” törénik a szülés! Mivel ennyirre nagyok az eltérések ép gát arányában egy-egy országon belül is (egyik helyen alig 10%, máshol majdnem 70%), ezért teljesen egyértelműen kimondhatjuk, hogy az, hogy a gát épen marad-e a szülésnél, az nem – vagy csak nagyon kis mértékben – függ az anya testi adottságaitól és legnagyobb mértékben a szüléskísérő gyakorlata határozza meg, hogy történik-e sérülés! Vagyis a sérülés attól függ, hogy az adott orvos vagy szülésznő mit csinál, mit nem csinál, hogyan csinál a szülés második fázisában, a kitolási szakaszban!

Járjuk ezt körül egy kicsit részletesebben! Az első és legfontosabb kitétel, hogy azokban a szülészeti intézményekben, ahol jobbak az ép gát arányok, ott egyértelmű, hogy nem alkalmaznak rutinszerűen – kvázi minden esetben – gátmetszést! Nem alkalmazzák ezt az elavult gyakorlatot a bábák az otthonszüléseknél, nem alkalmazzák sem otthonszüléseknél, sem a kórházakban Hollandiában és nem alkalmazzák a jobb eredményeket produkáló kórházakban sem! Ennek sajnos az ellenkezője is igaz: ha olyan intézetben, olyan kísérővel hozod világra a kisbabádat, aki rutinszerűen vág, akkor sajnos csinálhatsz Te bármit, végezhetsz gátmasszázst a szülés előtt, végezhetsz Kegel-gyakorlatokat vagy bármit, a sérülés szinte garantált, mégpedig a gátmetszés formájában.

A kutatókat nagyon érdekelte, hogy azon kívül, hogy nem végeznek gátmetszést, vajon mi az az “eljárás” amit ezeknél a szülőotthonoknál, bábapraxisokánál alkalmaznak, ami miatt ilyen jók az ép gát arány- számaik. A vizsgálataik viszont azt tapasztalták, hogy nagyon széles a paletta az alkalmazott módszerek tektintetében! Az egyik helyen melegvizes borogatást alklamaznak a kitoláskor, a másiknál aktív gátvédelmet, a harmadiknál nem is nyúlnak kézzel a gátterülethez, egy másik gátmasszázst végez, van olyan bába, aki olajat alkalmaz és van, aki arra esküszik, hogy az anyáknak kell már a szülés előtt gátmasszázst végezni saját maguknak. Tehát nincs telejesen egyértelmű módszer – ráadásul ezek a módszerek sokszor ellentmondásosak is! Hiszen az egyik bába azt mondja, hogy oda kell tenni a kezét, a másik meg pont ennek az ellenkezőjét csinálja és az ereményeik hasonlóan nagyon jók!

Ha a gátvédelmi módszerek ennyire nem egységesek, akkor vajon mi lehet az, ami annyira más az intézményen kívüli - otthoni vagy külföldi gyakorlatban szülőotthoni – szüléseknél, mint a kórházi szüléseknél, ami hatással van a gátsérülések gyakoriságára? A kutatók megtalálták a titok nyitját!

A legnagyobb különbség, nem más, mint a kitolás tempója! A kompetens szülésznők, vagy bábák által önállóan kísért otthonszüléseknél vagy szülőotthoni szüléseknél ugyanis hagyják, hogy a kitolás tempóját az anya diktálja! Nem mondják, hogy most kell nyomni, most kell levegőt venni, most akkor is kell nyomni, ha nincs összehúzódás, hogy most teljes erővel kell nyomni! Ha valamennyire irányítanak, akkor azzal sokkal inkább lassítják a folyamatot, semmit siettetik! Az élettani szülésnél a baba utazása a szülőcsatornában nem egy folyamatos ereszkedés: az a normális, hogy egy-egy aktív nyomás alatt a baba fejecskéje előre mozdul, majd az összhúzódások közötti szünetekben, amikor az anya nem nyom, akkor valamennyire visszacsúszik és ez a szakaszos előrehaladás készíti fel a gát szöveteit a lassú, fokozatos tágulásra! Ha pedig az anya szabadon választja meg a testhelyzetét a kitoláshoz, akkor nagyon gyakori, hogy amikor a baba fejecskéje kitölti a hüvelybemenetet, az intenzív érzet miatt az anya megint testhelyzetet vált (berogyaszja a térdeit, összecsapja a térdeket), lelelassítja a nyomást, sőt akár a kezével is odakap, így ő maga is részese a gátvédelem folyamatának!

A kitolási tempó tekintetében a kórházakban éppen ennek az ellenkezője történik és általában nem lassítják, hanem siettetik a kitolást! A szülőszobában mindenkin izgalom lesz úrrá, az anyának mondják, hogy mikor és meddig tartsa bent a levegőt és hogy teljes erőből nyomjon, akár akkor is, amikor nincs összehúzódás, sokszor az anya is érzi, hogy még egy nagy nyomás és kint a baba….igen, ilyenkor sérül a gát! Ezt a siettetést gyakran megfejeli még az is, hogy a kitolásnál is folyamatosan CTG-vel monitorozzák a baba pulzusát – ami az összehúzódás és a nyomás alatt esik, és ami teljesen normális jelenség. Ha a kitolás közben a szülésznő, az orvos a monitort nézi, akkor emiatt önkéntelenül is enyhe pánik és stressz lesz úrrá a kísérőn és még inkább siettetik a kitolást, sőt, akár ki is rántják a kisbabát, ami szintén a szövetek sérüléséhez vezethet!

A másik nagyon fontos eltérés, ami jelentősen csökkenti a gátsérülések előfordulását az a szabadon választott kitolási testhelyzet. Nők saját maguktól szinte soha nem választanák a hanyattfekvő kitolást, mivel ez kényelmetlen, fájdalmas és növeli a gátsérülése kockázatát is! Otthonszüléseknél, szülőotthoni szüléseknél teljesen elfogadott, hogy a kitolásnál az anya négykézláb van, szülőszéken ül, áll vagy térdel – ezeknél a pozícióknál a gravitáció segíti a baba ereszkedését, a medence kimenet még jobban tud tágulni a farokcsont kedvező helyzete miatt és ráadásul ritkábban fordul elő a természetes gátsérülés is!

A fentiek alapján, ha el szeretnéd kerülni a gátsérülést, akkor ezeket a legfontosabb tényezőket vedd figyelembe – írd be a szülési tervedbe és amennyiben lehetőséged van, próbálj ennek ismeretében kórházat (orvost) választani!

1. Ne alkalmazzanak rutinszerűen (nagyvonalúan) gátmetszést. Ha a terhesgondozáson erről beszélsz, és azt mondják, hogy csak akkor vágnak, ha azt látják, hogy amúgy sérülés történne – magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy vágni fognak! Ha azt mondják, hogy csak kivételes esetekben vágnak, amikor a baba valóban veszélyben van, vagy amikor harmad- és negyedfokú sérüléseket előznének meg vele, akkor egy kicsit megnyugodhatsz…
2. Ne legyen erőltett kitolás és ne diktálja Neked senki, hogy mikor és hogyan nyomj. Ugyanúgy, ahogy a kisbabádat is “kifejlesztette” a tested kilenc hónap alatt, instrukciók nélkül, ugyanígy a tested majd azt is fogja tudni, hogy hogyan kell világra hozni a babádat! Bízz magadban és bízz az ösztöneidben!
3. Választhasd meg Te a kitolási testhelyzetet – ami kénylemes és ami kellemes az adott pillanatban! Sajnos ma Magyarországon ezt még kevésbé támogatják, mint a gátmetszés elhagyását, illetve ha a kitolási szakasz passzív részében még erre van is lehetőség, a megszületésre sajnos a legtöbb anyát hanyattfordítják még most, 2022-ben is…
4. Legalább a kitolási szakaszban térjenek át a szakaszos szívhang hallgatásra és ne a folyamatos CTG-ven monitorozzák a kisbabád állapotát. Ezáltal Neked is kényelmesebb lesz a kitolás és elkerülheted a felesleges siettetést is!

A gátvédelem témáját még folytatni fogjuk, mert pont a módszerek sokfélesége miatt fontosnak tartom, hogy leendő szülőként tudd, hogy milyen módszerekkel találkozhatsz. Fontosnak tartom azt is, hogy realis képed legyen arról, hogy ezek a módszerek mennyire hatékonyak és hogy ennek ismeretében válaszdhasd ki – amennyire lehetőséged van rá – a Neked leginkább megfelelő gátvédelmi módszert.

Boldog babavárást kívánok!