Fejni vagy nem fejni? Ez itt a kérdés!

Ezt a kifacsart Shakespear-i kérdést a címben azért tettem fel, és azért keresem rá a választ ebben a blogbejegyzésben, mert rengeteg anya fej – csak azért, merthogy fejni KELL! ...A szüleid generációjának még minden kórházban ezt tanították és sajnos sok kórházban még ma is hangoztatják, hogy a szoptatás után ki kell fejni a maradékot, mert ha nem, akkor jön a mellgyulladás.

Szóval a fejés! Ezt a témát kezdjük a legejelén, a várandósságnál. Az utolsó hónapokban, hetekben a melleid már előtejet, kolosztrumot termelnek. Van aki ezzel szembesül és éjszakánként azt tapasztalja, hogy valami ragacsos dolog folyik a melleiből, van aki pedig egyáltalán nem találkozik az előtejjel. Mindkettő teljesen normális! Viszont vannak, akik azt mondják, hogy már a várandósság vége felé elkezdenek fejni, azért, hogy LEGYEN! Amerikában ez a szokás különösen divatos, szülésznők, sőt bábák is arra bíztatják az anyákat, hogy még a szülés előtt fagysszanak le fecskendőkben előtejet. Szerintem ennek az ég világon semmi értelme nincs!

Az első indokom az, hogy a kolosztrum az újszülött kisbaba tápláléka az első napokban. Valóban rendkívül fontos, valóban rendkívül értékes, viszont ez a csoda-anyag kifejezetten az első napokra készül! Az előtejnek ugyanis erős hashajtó hatása van: ezzel segíti azt, hogy az első fekete, ragacsos, kenőcs szerű kaki minél gyorsabban távozzon a baba beleiből, megelőzve a sárgaság kialakulását. Viszont egy idősebb babának - legyen az egy hónapos vagy akár egy hetes - egyáltalán nem akarunk hashajtót adni! A néhány napnál idősebb babának tehát nem kolosztrumra van szüksége, hanem az átmeneti vagy az érett tejre, arra, amit majd akkor fog termelni a melled!

A második érv, ami miatt már a terhesség vége felé fejésbe kezdenek az édesanyák, az az, hogy hát milyen jó, ha már van eltéve egy kis kolosztrum, mert hogy akkor kéznél lesz, ha valami „baj lesz”. Ennek az érvnek az egyik cáfolata eléggé filozófiai: miért kellene a „baj”ra készülni? Egyáltalán miért lenne „baj”? Miért nem bízunk a testünkben, a kisbabánkban és a természetben? Hiszen amikor síelni mész, akkor sem szoktál mankót magaddal vinni, ugye? A másik cáfolat már sokkal inkább logikai: ha már a várandósság alatt van előtejed, akkor telejsen egyértelmű, hogy lesz majd akkor is, amikor megszületik a kisbaba! És ha valóban valamilyen probléma lenne, ami miatt esetleg nem tudna közvetlenül a melledből táplálkozni (koraszülött vagy beteg baba), akkor majd a szülés után is ki fogod tudni fejni azt a kis mennyiséget, ami a cseresznye méretű gyomrocskájába kell majd! Tehát az esetleges „baj” miatt teljesen felesleges már a várandósságod alatt ezen stresszelni magad!

A harmadik okfejtés, amit a szülés előtti fejéssel kapcsolatban hallottam, hogy ezzel igyekeznek előrébb hozni a tejbelövellés időpontját, az érett tej termelésének kezdetét. Hááát...nézzük meg ennek egy kicsit ennek a folyamatnak a hormonális hátterét! Amíg várandós vagy a méhlepény egy olyan hormont termel, ami megakadályozza a tejtermelésért felelős hormon, a prolaktin hatásának kiteljesedését. A tejbelövellés a szülés után 2-3 nappal történik meg, amikor ez a gátló hormon kiürül a testedből. Tehát amíg állapotos vagy, fejhetsz akármennyit, a tejtermelés nem fog beindulni! Amikor pedig majd megszületik a baba és méhlepény és néhány nap alatt kiürül ez a gátló hormon, akkor így is-úgy is megkezdődik majd a tej termelése a melleidben. Ha ezt a természetes folyamatot szeretnéd minél előrébb hozni, arra a legjobb megoldás az, ha majd minél gyakrabban a melledre teszed és megszoptatod az újszülött kisbabádat! Ez hatékonyabb és sokkal, de sokkal kellemesebb, mint a szülés előtti fejés!

Nézzük meg, hogy mi a helyzet a szülés utáni fejéssel, ugyanis rengeteg nő fej anyatejet, még akkor is, ha otthon van a kisbabával és a baba gyönyörűen szopizik, csak azért, merthogy fejni, azt KELL!
A melleid nem csak a nőiség emblematikus kifejezői, érzéki és érzékeny szervek, de csodálatos képességgel is rendelkeznek: a legtökéletesebb táplálékot gyártják a kisbabádnak! Amikor tejet termelnek, a tej a tejhólyagocskákban gyülemlik fel, és ahogy egyre több tej lesz a hólyagocskákban, az egyre nagyobb nyomást fejt ki a hólyagocskák falára. Ez a nyomás szabályozza a termelt tej mennyiségét! Ha túl nagy a nyomás (mert túlságosan telítettek a melleid) a termelés csökken, míg ha alacsony a nyomás (mert a baba kiszopizta a tejet vagy mert kifejted a tejet) akkor pedig beindul a tejtermelés! Vagyis a kisbabád fogja majd minden egyes szopizásnál megrendeli a következő mennyiséget és az ő igénye fogja meghatározni a termelendő tej mennyiségét!

A természet rendkívül bölcs és előrelátó: az érett tej termelésének a kezdetekor a legtöbb nő túltermelést tapasztal: a mellek feszülnek a tejtől, mint egy túlfújt gumilabda – de ez teljesen normális jelenség! Sok nő ilyenkor kezd el fejni, mondván, hogy a baba ennyit nem tud elfogyasztani! Viszont ha az első napokban ilyenkor fejsz a szoptatás után (azért, hogy „jól kiürüljön”), akkor csak belepiszkálsz a természetes egyensúly kialakulásának a folyamatába és csak méginkább elhúzod ezt a kellemetlen, túltermeléssel járó gumilabda állapotot!

Ha azt tapasztalod, hogy az újszülött babádat nehéz rátenni a feszülő melledre, akkor inkább a szoptatás előtt próbálj (lehetőleg kézzel, nagyon óvatosan) nagyon kis mennyiséget kifejni. Az is segíthet, ha a szoptatás előtt majdnem forró borogatással (eldobható pelus egy pohár vízzel a mikróban felmelegítve – zseniális megoldás!) néhány perc alatt felpuhítod egy kicsit ezt a keménységet. A meleg hatására már nagyon sokszor magától elkezd folyni a tej és így hagyhatod, hogy annyi elfollyon, amennyi ahhoz szükséges, hogy a babád ügyesen be tudja kapni a mellbimbódat. Úgyhogy ha azért gondolkodsz a fejésen, mert kellemetlen a tejbelövelléssel járó „gumilabda” állapot, akkor inkább tedd minél gyakrabban a melledre a babát és bízz a kisbabádban és a Te testedben, hogy együtt néhány nap alatt be fogjátok állítani az egyensúlyt, bármiféle fejés és külső beavatkozás nélkül!

Mi a helyzet később? Sok nő ilyenkor is még azért fej, merthogy „túl sok teje van”. Viszont a szabályozórendszer működése miatt a fejéssel nemhogy csökken a tej mennyisége, de egészen extrém mennyiségekig fel is lehet tornázni azt! Milyen csodálatos a természet, mert ez a mechanizmus teszi lehetővé azt, hogy például ikreket is lehet kizárólagosan szoptatni! A mennyiség felturbózására jó példa az egyik kedves barátnőm, aki mellbimbó probléma miatt nem szoptatta a kisbabáját közvetlenül, de lefejt anyatejjel táplálta. A szülés után néhány héttel már csordultig tele volt a fagyasztójuk anyatejjel, amire természetesen senkinek nem volt már szüksége, így ő a végén szappant főzött belőle... A szoptatás utáni fejésre ráállni azért sem szerencsés, mert az anyatej minősége nagyon más a szoptatás elején és a végén: a tej a szoptatás elején jóval hígabb és vizesebb, ez a baba szomjúságának az oltására szolgál. A szopizás vége felé jön viszont a zsíros tápláló tej – tehát ha fejsz, akkor ez a tömény, tápláló anyag megy majd a fagyasztóba a kisbabád gyomra helyett!

Sokan azért kezdenek fejni, hogy „legyen egy kis vésztartalék”, ha majd lesz egy-egy alkalom, amikor az édesanya nincs együtt a babával. Egy dúla kliensem férje az első szülés utáni találkozónkon - a baba gyönyörűen nőtt, ügyesen szopizott, a szoptatás úgy ment, mint a karikacsapás - azt mondta, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy kis vésztartalék, nem sok, csak legalább egy liter....Ezen a mondaton nagyon fennakadtak a szemeim! Gondoljuk ezt át egy picit! Ha szoptatsz és valakire szeretnéd hagyni a kisbabádat, akkor valóban szükség lesz anyatejre, de nem egy literre, hanem csak egy adagnyira! Ráadásul ha nem leszel a babáddal, amikor a szoptatás ideje lenne, akkor valóban kell majd fejned, mert ha csak úgy kihagyod a szoptatást, az valóban okozhat problémát és még a termelt tej mennyiséget is csökkenti! Tehát ha az ilyen alkalmakkor emiatt úgyis fejésre kényszerülsz, akkor egyúttal előállítod a kövekező ilyen alkalomra szükséges vésztartalékot is, amit megintcsak eltehetsz majd a fagyasztódba. Viszont gondold végig azt, hogy mi a macerásabb: a kiruccanásodra magaddal vinni a babát és egészen egyszerűen megszoptatni ott, ahol vagy és akkor, amikor ő szopizni akar, vagy pedig magaddal vinni a mellszívót, az üvegeket, nézni az órát, elvonulni és fejni...

A fejésre egy másik érvet szintén egy újdonsült édesapától hallottam: a babával minden rendben volt, szépen szopizott is, de az első hetekben eléggé nyekergős volt és sokat sírdogált. Az édesapa problémamegoldó javaslata az volt, hogy egy szoptatás helyett inkább fejjék ki a tejet, így megtudják, hogy egyáltalán van-e elég tej a babának. Hát ez valóban elég logikusnak hangzik. Viszont a fejéssel azt soha nem fogod megtudni, hogy mennyi tejet termelnek a melleid vagy hogy mennyit eszik a kisbabád – a fejéssel csak azt tudod meg, hogy mennyit tudsz kifejni! A melleid ugyanis máshogy reagálnak egy műanyag tölcsér mű szívására, mint a kisbabád élő-érző szopizására!

Mikor kell mégiscsak a mellszívóhoz folyamadni? Természetesen akkor, ha a kisbabád valami ok miatt - pl betegség, koraszülöttség – nem tud közvetlenül a melledből táplálkozni. Ebben az esetben tényleg az a legjobb, ha a szülés után minél hamarabb megkezded a fejést és fejsz folyamatosan, hogy a termelést fenn tudd tartani! Az ilyen szomorú és nehéz eseteknél viszont azt javaslom, hogy a szülés után minél hamarabb vedd fel a kapcsolatot egy IBCLC szoptatási tanácsadóval, aki abban fog tudni segíteni, hogy amikor a kisbabád majd erőre kapott és meggyógyult, megtanulhasson közvetlenül a melledből is táplálkozni és együtt megtapasztalhassátok a szoptatás és a szopizás boldogságát!

Természetesen akkor is nagyon jól jön a mellszívó, ha valamilyen okból fizikailag nem vagytok együtt a babáddal és emiatt nem tudod szoptatni. Egyre több anya megy vissza dolgozni a baba születése után akár néhány hónappal – és sajnos sokan emiatt döntenek az elválasztás mellett! Holott tipikusan ez az a helyzet, amikor napközbeni fejéssel akár évekig fenn lehet még tartani a szoptatást munka mellett is! Ilyenkor jönnek nagyon jól az elektronikus dupla mellszívók, amikkel 10-15 perc alatt le lehet tudni a fejést. Ha ezt az utat választod, akkor azt javaslom, hogy beszélj erről nyíltan a humán referenssel vagy a főnököddel, hogy biztosítsanak egy fejésre alkalmas helyet, hogy ne kelljen magad se a WC-be, se a seprűtárolóba száműznöd . Ezek sem nem higiénikusak, sem nem túl felemelőek! A legtöbb irodaházban viszont van elsősegélyszoba vagy kevésbé használt tárgyaló, amit biztos a rendelkezésedre tudnak bocsátani! Ha szoptatás mellett mész vissza dolgozni, számíts még arra is, hogy a kisbabád valószínűleg rá fog állni a gyakoribb éjszakai táplálkozásra, hogy ne csak a táplálkozási, de a szopizási igényét is ki tudja elégíteni, ez is teljesen normális jelenség!

Szóval a válasz Hamlet kifacsart kérdésére alaphelyzetben egyértelműen a nem. Ha a kisbabád ügyesen szopizik, ha minden jól megy, ha együtt vagytok, akkor én azt mondom, hogy ne csinálj magadnak plusz macerát a fejéssel, hanem bízz a kisbabádba, bízz magadban, bízz a természetben, hogy Ti ketten egy csodálatos párost alkottok!