Fáj a szoptatás? Ez állhat a háttárben!

A szoptatásra gondolva, talán neked is egy édes kis szuszogó baba meg a mosolygós, büszke édesanya képe ugrik be, ahogy boldogan, belefeldkezve élvezik a szoptatást és a szopizást...A szoptatás egy idő után tényleg ilyen rózsaszín ködben lebegő fantsztikus foglalatosság, de az elején komolyan próbára teheti a fájdalomtűrő képességedet! Ebben a témában én magam is érintett vagyok, igaz több, mint 8 éve történt, de Alma lányomat gondolatban néhány nap után átkereszteltem középkori kínzószerszámnak, mert bizony az első egy-két hétben minden egyes szoptatás megkezdésekor csillagokat láttam a fájdalomtól és szükség volt minden erőmre, hogy ne adjam fel! Ebben a bejegyzsésben megnézzük azt a három leggyakoribb okot, ami miatt a szoptatás könnyeket csalhat a szemedbe...és hogy mit tegyél, hogy a fájdalom minél hamarabb átcsapjon a határtalan boldogság érzetébe!

Amikor először mellre teszed majd a kisbabádat, remélhetőleg még a szülőszobában, valószínűleg nagyon meg fogsz lepődni, hogy egy ilyen kicsi kis ember-teremtmény milyen hatalmas szívóerőt tud produkálni. A melleid valószínűleg nem ilyen bánásmódhoz szoktak! A kezdeti meglepődésen túl az is előfordulhat, hogy két-három nap múltán már fájdalmas, eseleg repedt és véres is lesz a mellbimbód, amitől minden szoptatás alkalmával, főleg az első másodpercekben nagyon nagy fájdalmat érezhetsz... A fájdalom leggyakoribb oka tipikusan az, hogy a baba nem jól kapja be a mellbimbót. Ha nem veszi a mellbimbódat mélyen a szájába, majdnem a torkába, akkor ahelyett, hogy a mellbimbót a nyelvével körülölelné, inkább csak a szájacskájával szívogatja, mint egy spagettit, és mellbimbódat a felső szájpadlás csontos részéhez dörzsöli. Ezi nemcsak nagyon nagy fájdalmat okoz, de még a tej kiáramlását is megnehezíti. Ennek a szivogatós módszernek a megelőzése, javítása a helyes mellretétellel lehetséges. Először is ne a babát „nyomd” a melledre, hanem sokkal inkább a megfelelő pillanatban majd a melledet irányítsd a szájacska felé. A célunk pedig az, hogy necsak a mellbimbót kapja be, hanem a bimbóudvarból (a barna rész a melleden) minél többet, méghozzá úgy, hogy a lehető legkevesebb udvar-rész látszódjon ki a szájacska körül, a baba ajkai pedig szépen kifelé biggyedjenek. Ezt az ideális rácsatlakozást akkor tudod elérni, ha megvárod, amíg a baba hatalmasra, szinte ásítás-szerűen nagyra nyitja a száját. Amikor szoptatni kezded, hagyd egy pár másodpercig, hogy az orrocskája érjen a mellbimbódhoz, hogy érezze az illatodat, a tej illatát és ráhangolódjon a szopizásra. Ez a szuszogással, nyelvnyújtogatással, tátogással járó állapot fog majd elvezetni addig a bizonyos ásítás-szerűen nagyra nyitott száj állapotig és majd akkor kell segíteni a rácsatlakozásban! Ha ezt nem várod meg, hanem rögtön az elején a melledet a szájába akarod dugni, akkor nemcsak saját magandank okozol fájdlamat, de még akár el is ijesztdheted a babát a szopizástól! (Gondolj csak bele, kilenc hónappal ezelőtt Neked is szükséged volt egy kis ráhangolódásra a dologhoz, nem?)

Ha jól teszed mellre a babát, ha szép nagyra nyitja a szájacskáját, jó sokat bekap, vagy bekapna a bimbóudvarból is, de a szoptatás még mindig nagyon fáj: a kövekező ellenőrzizendő terület a babád „szopizó-készüléke”, vagyis a szájacskája. A második ok a fájdalmas szoptatásra az elég sok újszülöttnél előforduló nyelv-fék vagy a letapadt ajak. Ilyenkor a baba nem tudja a nyelvecskéjét eléggé kinyújtani és/vagy az ajkait nem tudja kifelé penderíteni, mert egy kis bőrös összeköttetés túl szorosan tartja a nyelvet vagy az ajkait. A megoldás egy icipici, másodpercnyi ideig tartó kis vágás, amit a csecsemős-nővér vagy a gyerekorvos eszközöl a megfelelő helyen, a nyelvecskéje alatt illetve az íny felett és a probléma ezzel azonnal orvosolható. Ha erre gyanakszol, kérd meg a csecsemősnővért, a gyerekorvost, vagy a szoptatási tanácsadót, hogy nézzenek rá a babád szopizó-készülékére egy ellenőrzés céljából!

A harmadik fájdalom ok is nagyon gyakori és az egyetlen megoldás rá sajnos csak az idő...Ez a harmadik ok nem más, mint a méretbeli különbség, méghozzá nagy mellbimbó és a kicsi babaszáj vagy esetleg az egyéni érzékenység. Ha jól teszed mellre a babát, mélyen kapja be a mellbimbódat, jó sokat bekap a bimbóudvarból is, kibiggyeszti az ajkait és nincs letapadva a nyelvecskéje, akkor jó eséllyel ez a „téraránytalanság” a ludas. Hiába venné be szépen mélyen a mellbimbódat, az icipici szájacskával ez a mutatvány mégsem sikerül tökéletesre és többé-kevésbé emiatt mégiscsak a szájpadlás csontos részéhez dörzsölődik a mellbimbód és erre az egyetlen gyógyír csak az idő...A jó hír az, hogy az újszülöttek rohamos sebességgel nőnek, és ugyanilyen rohamos sebességgel nő a szájacska mérete is és ugyanilyen rohamos sebességgel szokja meg a melled is ezt az újfajta bánásmódot – ha csak Te vagy egy picit érzékenyebb. Ha ezt a nagyon nehéz első egy-két hetet sikerül átvészelned, a probléma megoldja önmagát! Nem lesz könnyű ez az időszak, de hónapokig, sőt évekig tartó örömforrást nyersz vele, ha ilyenkor kitartasz! A szülés előtti törülközős dörzsölés, előkészítés az egyéni érzékenységből fakadó fájdalom megelőzésére pedig teljesen haszontalan, szükségtelen és még akár káros is lehet!

Mit tehetsz, ha a mellbimbód az első napokban repedezett, fájdalmas, esetleg vérzik? A legtökéletesebb gyógyír mindig kéznél lesz, mert ez az anyatej! Az első napokban az előtej különösen hatásos: egy-két cseppnyit kenj el a mellbimbón és utána hagyd a szabad levegőn megszáradni. Amíg ilyen érzékeny a mellbimbód, lehetőleg ne használj se melltartót, se melltartóbetétet – hagyd minél inkább szellőzni a melleidet. Ha ez feszélyezne vagy nem megoldható, akkor húzz fel egy sima top-ot és tegyél bele vasalt textil pelenkát, amit természetesen gyakran cserélj, ha folydogál a tejed. A babának egy-két csepp vér egyáltalán nem árt, viszont a krémekkel nagyon óvatosan bánj (inkább ne is használj), mert eltömíthetik a bimbóudvar szélén lévő Montgomery mirigy névre hallgató kis dudorkákat, amiknek az a feladata, hogy egy speciális bevonatot képeznek a mellbimbóra, de eldugulva még problémát is okozhatnak. A legtöbb magyar kórházban sajnos cukorkaként osztogatják, de a bimbóvédő korántsem olyan jó ötlet, mint amilyen jónak tűnhet először! Bimbóvédővel a problémát csak elnyújtod: a baba hozzászokik, hogy nem közvetlenül hozzád, hanem egy műanyag valamihez ér és később emiatt nehéz lehet leszoktatni róla; ráadásul baktériumok, gombák melegágya lehet, ami még több és sokkal komolyabb problémát is okozhat!

Ha fájdalmas is a mellretétel, a gyakorlást ne add fel: az első napokban minél gyakrabban tedd mellre a babát, hogy mindketten egyre ügyesebbek, egyre rutinosabbak legyetek ebben a folyamatban és hogy minél könnyebben és korábban kapcsoljanak át a melleid az érett tej termelésére. A kezdeti gyakorlással ráadásul még az aranyat érő előtejhez is hozzájut a babád, amit még ha esetleg nem is látsz, akkor is ott van már a baba születésekor is, pont abban a gyűszűnyi mennyiségben, ami az újszülött babád cseresznye-méretű gyomrába szükséges!
Ne add fel a szoptatást a kezdeti nehézségek miatt: ha a két leggyakoribb problémát kizártad, akkor nagyon hamar el fog múlni a fájdalom és a szoptatást tényleg az életed legboldogabb, legcsodálatosabb időszakának élheted meg!

Kitartást és fájdalom-mentes, boldog szopi-hónapokat - sőt szopi-éveket! - kívánok Neked!