Érdekességek a szülésről, amikről nincs szó a terhesgondozáson!

Ebben a blogbejegyzésben öt érdekességet hoztam a szüléssel kapcsolatban - hogy ezzel is közelebb hozzam Hozzád a szülést! Mégpedig azért, hogy a szülésre ne egy félelmetes veszélyként gondolj, hanem sokkal inkább úgy, mint annak a természetes csodának egy következő állomása, hogy nemsokára édesanya leszel!

Az első ilyen érdekesség a méh változásával kapcsolatos. Mielőtt várandós lettél volna, a méhed körülbelül akkora volt, mint egy körte. Kilenc hónap alatt ez a kicsi körte görögdinnyévé növekszik! Illetve egészen pontosan maga a méh csak nagyjából a várandósság középidejéig nő, utána már inkább csak tágul és vékonyodik. Ezt azért is jó tudnod, mert ha esetleg az első trimeszter vége, második trimeszter eleje környékén azzal ijesztettek meg, hogy nem jó helyen van a méhlepény, akkor elég csak erre gondolnod! Ahogy a méhed nyúlik és tágul, úgy szinte "elvándorol" majd a méhlepény felett, tehát elég nagy az esélye annak, hogy ez végül az égvilágon semmiféle problémát nem fog okozni!  Amikor majd beindul a vajúdásod, akkor először a méhed alsó kúp alakú része, a méhnyak fog egy nagy változáson átmenni. A méhnyak előre mozdul, hogy a szülőcsatornával szinte egy vonalba kerüljön; megváltozik az állaga és felpuhul; sőt az alakja is megváltozik, mert ez a néhány centis kúp alakú rész elvékonyodik majd kitágul az összehúzódások miatt a méhszáj nyílása. A vajúdás során azonban nem csak a méhnyak változik, hanem az egész méh átalakul, átsruktúrálódik! Míg a méhnyak és a méh alsó része elvékonyodik, a méh fundusa éppen hogy megvastagszik, hogy majd a kitolásnál ez a rendkivűl erős "pumpa" is segítse a kisbabád megszületését! A méhednek majd' kilenc hónap szükséges, hogy elérje a legnagyobb méretét, a szülés után viszont alig hat hét alatt visszaalkul az eredeti méretére és ez a visszaalakulás azonnal megkezdődik a kisbabád megszületése után! A méh összehúzódása miatt fog majd a méhlepény leválni róla és minél gyorsabban alakul majd vissza a méhed, annál kisebb lesz a szülés utáni vérzés is. Emiatt fogják majd a szülésed után figyelmes kezekkel tapogatni a pocakodat, azt ellenőrizve, hogy mennyire húzódik össze a méhed.  

A második szüléssel kapcsolatos érdekesség a kisbabáddal kapcsolatos. A harmadik trimeszteri ultrahangon majd megmérik a fejecskéjének és a pocakjának az átmérőjét és a combcsont hoszzát és ebből fogják becsülni - elég nagy hibahatárral! - a várható születési súlyát. Viszont ezzel kapcsolatban fontos azt tudnod, hogy a baba fejmérete nem sokat mond a szülés nehézségével kapcsolatban, sokkal inkább a babád fejlettségére utalhat. Tehát ne hasonlítgasd össze más anyukák babáinak ultrahanggal mért fejméretét és pláne ne ijedezz amiatt, ha esetleg a Te babád fejecskéje egy picit nagyobb - ugyanis a szülés során a baba fejformája nagyon sokat tud alakulni! Születéskor ugyanis az öt csont, ami a koponyát alkotja még nem csontosodott össze, hanem csak laza, porcos összeköttetésben vannak - méghozzá azért, hogy szükség esetén a koponya lemezek egymásra csúszhassanak és hogy a baba át tudja magát navigálni a csontos medencéden! Ezért ne ijedj meg, ha megszületésekor a babád esetleg egy picit csúcsfejű lesz! Ez teljesen normális jelenség - általában már egy napon belül visszalakul a baba fejformája. Még egy fontos dolog, amit ezzel kapcsolatban tudnod kell! A természet nagyon bölcs és amikor a koponyalemezek egymásra csúsznak, akkor nem csökken a fej térfogata, tehát nem az agy nyomódik össze, hanem csak a fej alakja változik!

Talán Te is gondolkoztál már azon, hogy vajon miért is fáj a szülés...Ha katolikus hittanra jártál, akkor azt tanulhattad, hogy ez volt a Jóisten büntetése, amiért Éva a Paradicsomban evett a tiltott fa gyümölcséből. Viszont ha egy picit árnyaltabb magyarázatot is szeretnél, akkor először gondolj bele abba, hogy milyen szerepe van általában a fájdalomnak? Miért fáj, ha megégetjük az ujjunkat? Miért fáj, ha elesünk? Bizony azért, ha ne égessük meg az ujjunkat és ne essünk el, hanem vigyázzunk a testünkre! A fájdalom tehát a védelmi mechanizmus fontos része - a fájdalom tanít meg bennünket arra, hogy vigyázzunk magunkra! Ugyanez a helyzet a szülési fájdalommal is! Képzeld el egy pillanatra azt, hogy mi történne akkor, ha a szülés teljesen fájdalommentes lenne....Olyannyira, hogy például egy kellemes étterem teraszán beszélgetnél éppen a barátnőiddel, és hirtelen csak azt vennéd észre, hogy egy baba van a bugyidban! Elég abszurd lenne, nem? A szülési fájdalom tehát pontosan arra készít fel bennünket, hogy valami egészen rendkívüli dolog fog történni és hogy teljes egészében, minden figyelmünket csak ennek a rendkívüli dolognak szenteljük! A szülési fájdalom miatt tudjuk kizárni a külvilágot és emiatt fókuszálunk csak és kizárólag a szülésre! A vajúdás alatt nem nagyon jut eszünkbe, hogy ki kellene festeni a lakást vagy hogy holnap kell venni tejet...Az állatvilágban -  és nálunk nőnknél is - a szülési fájdalom egyfajta jel az elvonulásra és a fájdalomnak nagyon fontos szerepe van a szülés bonyolult hormonális folyamatainak a kiteljesedésében is!  Ez a folyamat még nem teljesen ismert, de az egészen biztos, hogy a fájdalom egyfajta mércéül szolgál az agynak (agyalapi mirgynek) hogy mennyi természetes oxitocint termeljen a szülés során. Emiatt nagyon gyakori jelenség az, hogy epidurális érzéstelenítéses szülés esetén - főleg ha korán, már a vajúdás korai szakaszában bekötik az érzéstelenítést - nagyon gyakran valóban szükségessé válik a szintetikus oxitocin hormon adagolása, mert fájdalom visszacsatolás hiányában az összehúzódások ritkulhatnak, gyengülhetnek vagy  akár meg is szűnhetnek...

Nézzük meg egy kicsit közelebbről azt is, hogy mi a helyzet a stresszel a szülés alatt! Alaphelyzetből azt szoktuk mondani, hogy a stressz a legrosszabb társ a szülőszobában - és ez igaz is, különösen a vajúdás elejére! A félelem, a stressz hatására (pl utazás a kórházba, kórházi felvétel) stresszhormonok szabadulnak fel, amik elnyomják a természetes oxitocin hormon hatásait és ezáltal a vajúdás lelassulhat, sőt akár meg is állhat! Éppen emiatt annyira fontos a vajúdás három S-betűs hozzávalója (safety, security, support), vagyis hogy a szülő édesanya biztonságban és támogatva érezze magát a vajúdás alatt! A szülés során azonban van egy rész, amikor is a stresszhormonoknak is nagyon fontos szerepe van! Amikor a méhszáj teljesen eltűnt és teljesen kitágult, a méh össszehúzódásai általában ritmust váltanak! Még erősebbek leszenk, de ritkulnak. Erre az új érzetre a legtöbb szülő nő szinte felkapja a fejét. Mi történt hirtelen? Mi ez az új helyzet? Ez a hirtelen ijedtség stresszhormonok felszabadulásával jár, amik hirtelen kizökkentik a vajúdó varázsvilágból az anyákat és szinte visszarántják a jelenbe, hogy megint éberek, figyelmesek és nagyon erősek legyenek - hogy a kisbabát világra tudják hozni és hogy minden figyelmüket a kisbabára irányítsák annak megszületése után! A stresszhormonok azonban nem csak a szülő édesanya számára fontosak ilyenkor! A kitolási szakaszban az összehúzódások alatt a méhlepény és a köldökzsinór összenyomódik, a baba oxigén-ellátása csökken (esik a pulzusa) és enyhén stresszes állapotba kerül! De erre a természetes stresszre ne félelemmel gondolj, hanem inkább mint egy fontos mozzanatra, ami felkészíti a babát a külvilági életre! A felszabaduló stresszhormonok ugyanis biokémiai folyamatokat indítanak be: az energiatároló molekulák bontásából energia szabadul fel, így a kisbabádnak a születése után lesz azonnal elérhető üzemanyag a testhőmérséklete szabályozásához és a légzés kemény munkájához!  

A legutolsó érdekesség szintén a kitolási szakasszal kapcsolatos. Szerintem nincs szülésre készülő nő a világon, akinek nem fordult még meg a ki nem mondott kérdés a fejében, hogy vajon hogy fog "ott lent" kiférni egy ilyen nagy baba! Viszont ha ezt a kérdést feltesszük magunknak, akkor legalább ugyanennyire jogos kérdés lenne az is, hogy vajon hogyan fog kiférni a baba a méhnyak - alapesetben -  miliméterekben mérhető nyílásán keresztül, ami ráadásul nem olyan puha, mint a hüvelyünk, hanem egy kemény, szinte porcos valami! A kérdést logikáját követve: ha kifér a baba gond nélkül a méh nyílásán, akkor miért ne férne ki a hüvely kijáratán? A méhnyak kitágulásához elfogadjuk, hogy elég sok idő szükséges - ugyanígy egy kis idő (lenne) szüksége a gátterület tágulásához is! A gátterület tágulási folyamata hasonló a méhnyak átalakulásához! A méhnyak is először elvékonyodik és csak utána kezd tágulni! Ugyanígy a gátterület is először lassan domborodni kezd a baba ereszkedő fejecskéje miatt és ahogy egyre lejjebb ereszkedik a baba, szinte kifeszül a fejecskéjén, mint egy palacsinta! A kisajkak elsímulnak, eltűnnek, elvékonyodik az izomzat és a bőr és ekkor kezd szépen lassan tágulni a nyílás... Akkor, ha megelőlegezték a tágulás bizalmát és nem végeztek "megelőző" gátmetszést,  akkor, ha elfogadják, hogy a baba lassan ereszkedik és az összehúzódások között egy picit visszacsúszik és akkor, ha az édesanyáknak nem vezényszóra kell nyomniuk hanem követhetik a saját ösztöneiket és a saját testük által diktált ritmust. 

Ha egy pillanatra most megállsz és belegondolsz csak ebbe az öt érdkességbe, amit a szüléssel kapcsolatban most megosztottam Veled, akkor valószínűleg te is egészen elámulsz, hogy milyen csodálatos  a Természet, milyen csodálatos a Teremtőnk, hogy ilyen fantasztikusan megalkotta a testünket és ilyen fantasztikusan megtervezte a születés csodáját! Ebből a gondolatból meríts erőt Te is, amikor esetleg kételkednél magadban, vagy amikor félelemmel gondolnál a kisbabád közelgő születésére! 

Nagyon boldog babavárást kívánok Neked!