Burokrepesztés: vajúdás turbó fokozaton

A burokrepesztés az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás, amivel magyarországi szülészeteken találkozhatsz. Ezt az ártatlannak tűnő beavatkozást a szülések körülbelül 60%-ánál alkalmazzák, tehát kijelenthetjük, hogy ez egy rutin beavatkozás, ami a kórházi szülések forgatókönyvének szinte állandó eleme. Úgy gondolom, hogy érdemes ezt a témát körüljárni és megnézni az előnyöket és a kockázatokat és főleg azt, hogy mit mondanak a burokrepesztéssel kapcsolatban a kutatások – azért, hogy valóban informáltan és tudatosan tudj majd dönteni ebben a kérdésben is!

A mesterséges burokrepesztés (angolul AROM, artificial rupture of membranes) természetesen csak akkor jöhet szóba, ha a magzatburok még ép a kórházi felvétel során, tehát még „nem ment el a magzatvíz”. Sokan éppen emiatt gondolják azt, hogy a burokrepesztés azért szükséges, merthogy a magzatburoknak már meg kellett volna repednie, hiszen a vajúdás burokrepedéssel kezdődik és pont. Sajnos ezt a tévhitet a tévé és a média folyamatosan táplálja: szinte klisé, ahogy a főhős egy hatalmas sikítás közepette mindent eláraszt a magzatvízzel és néhány perc múlva borzalmas kínok közepette megmenti egy orvos...Ehhez képest a valóság az, hogy a szüléseknek csak kb. 10-15%-a kezdődik burokrepedéssel és a szülések legnagyobb részénél a magzatvíz csak a vajúdás legvégén vagy a kitolási szakaszban távozik – illetve távozna, ha nem repesztenék meg a burkot. Maga a burokrepesztés teljesen fájdalommentes művelet és egyetlen pillanat alatt elvégezhető: egy steril, egyszer használatos horgolótűhöz hasonló műanyag szerszámot vezet a szülésznő a két ujja között a hüvelybe egy vizsgálat alkalmával, majd a tű kampós végével megrepeszti a táguló méhnyakba türemkedő magzatburkot.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy miért is végzik ilyen gyakran ezt a beavatkozást, nézzük meg, hogy mi a szerepe a szülés során a magzatburoknak és főleg a benne lévő magzatvíznek!

A magzatvíz párnaként veszi körbe a kisbabádat az anyaméhben, így amikor a méh dolgozik, az összehúzódások nyomóereje eloszlik a babát körülvevő vízben. Emiatt a méhlepény kevésbé nyomódik össze és jobb a baba oxigénellátása, emiatt stabilabb a pulzusa. A méhnyak felső részére is ez a vízzel teli párna feszül és nem közvetlenül a kisbaba kemény fejecskéje. Viszont amikor megrepesztik a magzatburkot, akkor éppen ezt a párna-hatást szüntetik meg: a baba feje erőteljesen a méhnyaknak nyomódik és emiatt az összehúzódások turbó fokozatra kapcsolnak! A legtöbb anya azt tapasztalja, hogy a burokrepesztés után – és a természetes burokrepedés után is - az összehúzódások szinte azonnal jóval erősebbek, jóval hosszabbak és jóval gyakoribbak lesznek – olyanok, amilyenek általában csak a vajúdás vége felé jelentkeznének!

Ezzel el is érkeztünk a burokrepesztés kockázataihoz! A legelső és legáltalánosabb kockázat az, hogy ez a hirtelen jövő erős fájdalom sok anyát levesz a lábáról, merthogy nagyon nehéz úgy hirtelen együttműködni ilyen erős összehúzódásokkal! Természetesen nemcsak az anyát éri derült égből villámcsapásként a turbó fokozatú vajúdás, de a babát is! Gyakran előfordul, hogy a baba pulzusa hirtelen megváltozik (leesik), ami további beavatkozásokat tesz szükségessé és méginkább kilendíti a szülést a maga természtes medréből. Hál’Istennek nagyon ritka (0,25%), de mégis reális veszély az is, hogy ha a baba még magasan van a burokrepsztés idején a medencében, akkor a kizubogó magzatvíz kimoshatja a köldökzsinórt a hüvelybe, amit aztán a fejecskéje elszoríthat. Ez a köldökzsinór előesés esete, amire az egyetlen megoldás valóban az azonnali, sürgősségi császáros szülés! Sokkal hétköznapibb kockázata a burokrepesztésnek az is, hogy ezzel a művelettel közvetlen fertőzési kaput nyitnak és az óra ketyegni kezd, hogy mikorra „kell” a babának megszületnie! A burokrepsztést és a hüvelyi vizsgálatokat természetesen steril kesztyűvel végzik, de a vizsgálat során a hüvely alsó régiójában élő esetleges kórokozókat rögtön a célegyenesbe szállítják! Ezért is nagyon fontos – lenne - , hogy megrepedt vagy megrepesztett magzatburok esetén egyáltalán ne, vagy valóban csak a legeslegszükségesebb hüvelyi vizsgálatokat végezzék. Indított szüléseknél gyakrabban fordul elő az is, hogy a baba még nem vette fel azt a pozíciót, amiben a legkönnyebben át tudja navigálni magát a csontos medencén. Ha az arcocskája még a pocakod felé néz (OP pozíció) amikor megrepesztik a burkot, akkor bizony a szülés nagyon fájdalmas lesz, ugyanis ha már nincs magzatvíz, akkor még nehezebb a babának a forgolódás ahhoz, hogy az ideális pozícióban – arccal a popsid felé – kezdje meg az ereszkedését a medencében. Mivel a burokrepesztés nehezebb a babának és nehezebb az anyának is, a legnagyobb kockázata tulajdonképpen az, hogy burokrepesztés után sokkal gyakoribb a császáros szülés!

Felmerül a jogos kérdés, hogy ha ilyen kockázatai vannak a burokrepesztésnek, akkor vajon miért végzik mégis ilyen gyakran ezt a beavatkozást? Erre három okot szoktak felhozni. Az első és leggyakoribb indok, ami miatt burokrepesztést végeznek az, hogy ezzel gyorsítani igyekeznek a vajúdás folyamatát. A legújabb kutatások viszont ezt a hatást teljesen egyértelműen, feketén-fehéren megcáfolták! A burokrepesztés valóban turbó erősségűre kapcsolja az össszehúzódásokat, de nem gyorsítja a folyamatot – ez volt a 2013-ban a Cochrane adatbázisban publikált meta-analízis megállapítása, amiben 15 korábbi nagyon jó minőségű véletlenszerűsített kutatás eredményét összesítették! Ráadásul, ha egy vajúdás azért húzódik el, mert a baba nem a legjobb pozícióban van a medencében való átjutáshoz, akkor a burokrepesztés méginkább lassítja és méginkább megnehezíti a szülést, mert „szárazon” még nehezebb lesz a babának a szükséges forgó mozgásokat elvégeznie! A második ok, ami miatt burokrepesztést szoktak végezni az, hogy ez a beavatkozás általában az indítási protokol része: először általában valamilyen prosztaglandin tartalmű gyógyszerrel (tabletta, hüvelygolyó, kúp) megérelik a méhszájat és mechanikusan tágítják (katéter, ballon), majd jónéhány óra elteltével a kövekező lépés általában a burokrepesztés és a mesterséges oxitocin hormon adagolása – ami a legtöbb esetben valóban beindítja a vajúdás folyamatát – igaz turbó fokozaton. A harmadik indok, ami szintén szükségessé teheti a burokrepesztést, az, ha a baba állapotát és a méhtevékenységet nagyon pontosan akarja követni az orvos, valamilyen kockázati tényező miatt. Ilyenkor a szakaszos monitorozás vagy a folyamatos CTG helyett egy érzékelőt rögzítenek a baba fejéhez és egy szondát vezetnek a hüvelyen keresztül a méhbe, ami méri az összehúzódások erejét. Ezt a belső monitorozó eszközt csak úgy lehet felhelyezni, ha előtte megrepesztik a magzatburkot.

A szülésre készülődve úgy gondolom fontos, hogy tudd, hogy milyen előnyökre és kockázatokra számíthatsz a burokrepesztés kapcsán, hogy ennek ismeretében, valóban informáltan és tudatosan tudj dönteni arról, hogy szeretnéd-e, elfogadod-e ezt a beavatkozást, amit nagyon nagy valószínűséggel javasolni fognak - rosszabb esetben kérdés nélkül elvégzik rajtad. Viszont ha úgy döntenél, hogy amennyire csak lehet elkerülnéd a burokrepesztést, akkor nagyon fontos, hogy ezt már jelezd a kórházi felvétel során és hogy erről tudjon a partnered is! A burokrepesztést ugyanis szinte észrevételenül, egyetlen pillanat alatt el lehet végezni – tehát a partnered legyen résen, ha a hüvelyi vizsgálathoz esetleg valamilyen eszközt is a kezébe venne a szülésznő vagy az orvos feltétlenül és határozottan - de természetesen udvariasan - jelezze az ezzel kapcsolatos igényedet!

Nagyon boldog készülődést kívánok Neked!