Szülőszobai "aranyköpések", amik nem a valóságot fedik

Ahogy készülődsz a szülésre, készülj fel arra is, hogy a szülőszobában sajnos elég gyakran hallhatsz enyhén sántító vagy éppen hajmeresztő indokokat arra, hogy miért is szükséges ez vagy az a beavatkozás, hogy miért nem lehet szabadon választott testhelyzetben világrahozni a babát vagy hogy miért „kell” azonnal elvágni a köldökzsinórt... Ebben a blogbejegyzésben egy tizes toplistát állítottam össze ezekből a szülőszobai „aranyköpésekből” és elmondom neked, hogy miért nem állják meg a helyüket! 

„A CTG szerint ezek még nem igazi fájások”

Ha ezt hallod felvételkor, és Te azt tapasztalod, hogy az összehúzódásaid ritmusosak és folyamatosan egyre erősebbek és hosszabbak lesznek és a köztük lévő idő csökken, akkor az bizony feketén-fehéren már a vajúdás! Az természetesen elképzelhető, hogy még a vajúdásnak a kezdeti szakaszában vagy, de az érzeteid nem csalnak és valószínűleg eléggé jól érzed, hogy amit érzel az „fájás”-e vagy sem…Ráadásul nem igazi fájás nem is létezik! A vajúdás előtt valóban létezik jósló fájás, de ezek i teljesen „igazi” fájások és fontos szereppel bírnak a szülés drámájában! Úgyhogy ha ilyen földbedöngölő mondatot hallasz, akkor azt javaslom, hogy ezt engedd el! Egyik füleden be és a másikon ki! Ne is törődj vele és ne hagyd, hogy egy ilyen kijelentéssel letörjék a lelkesedésedet és megalázzanak!

„Azért kell a szintetikus oxitocin, hogy ne fáradjon el a méh”

Ez a kijelentés nemcsak sántít, de pontosan az ellenkezője igaz! Ha ugyanis a szintetikus oxitocint túl sokáig, túl nagy mennyiségben adagolják, akkor az eltelítheti a méh receptorait , a méh érzéketlenné válhat (kvázi elfáradhat) és ilyenkor nem produkál már összehúzódásokat,  a vajúdás leáll és műtéti úton kell világra segíteni a kisbabát. Fontos tudnod azt, hogy a vajúdásnak egyéni ritmusa van, amit egy bonyolult hormonális folyamat alakít, de a testünk tudja, hogy mennyi az annyi! Ráadásul a méh már bizonyította, hogy elég stapabíró, hiszen egy körte nagyságú szervből már görögdinnyévé nőtt minden probléma nélkül, tehát a méh fogja bírni a vajúdást, hiszen erre termett. Szóval a vajúdás során legfeljebb Te fogsz elfáradni a méhed hosszan tartó, kemény munkájától, de ezen a szintetikus oxitocin hormon nem sokat tud segíteni…

„Azért kell a szintetikus oxitocin a kitoláshoz, hogy a baba szinte kirobbanjon”

Nem kell semmiféle egészségügyi szakképzettséggel rendelkezned ahhoz, hogy kitaláld, hogy mi történik akkor, ha a baba „kirobban” a megszületésekor! Ilyenkor bizony szakítja a finom szöveteket, mint egy kis faltörő kos! Tehát a szülésnél nemhogy nem kell, hogy a baba kirobbanjon, de sokkal inkább abban kell segíteni az édesanyát, hogy lassan, fokozatosan születhessen meg a baba, hogy legyen lehetősége a gátterületnek tágulnia, hogy ne legyen gátsérülés! A természet csodálatosan megoldotta ezt a kérdést! Ha ugyanis a kitolás nem vezényszóra történik, akkor a baba szépen lassan ereszkedik a szülőscsatornában, az összehúzódások közötti szünetekben picit visszacsúszik és a fejecskéja lassan domborítja, vékonyítja a gátterület szöveteit, hogy a kijárat lassan tágulni tudjon. Ráadásul ez a nagyon intenzív érzet is arra késztetné az édesanyákat, hogy  hirtelen testhelyzetet változtassanak, hogy összecsapják a térdeiket és hogy lelassítsák az erőfeszítéseiket…Háborítatlan szüléseknél még az sem ritka, hogy ilyenkor az anyák a kezükkel odakapnak és szinte visszafogják a kisbabájukat! Kórházi környezetben ez eléggé ritka, de még kórházban sem szükséges egyáltalán, hogy a baba „kirobbanjon”!

„Kitolásnál a gravitáció már nem számít…”

Ez a kijelentés akkor szokott elhangzani indokként, amikor szabadon választott testhelyzetben történő vajúdás után az édesanyát felparancsolják a szülőágyra és hanyatt fektetik….Sajnos azonban vagy egy „rossz” hírem: a gravitáció a hét minden napján, a nap minden órájában és minden percében működik és igenis számít a szülés folyamán végig.  A kitolási szakaszban a baba megszületését a méh préselő összehúzódásai, az édesanya izommunkája és ideális eseben a gravitáció segíti, de egyáltalán nem mindegy, hogy egy három kiló körüli kisbaba világrajövetelénél a gravitáció ellen kell-e dolgoznunk, vagy pedig segítségül hívhatjuk-e… Természetesen kisbabák úgy is megszületnek, amikor a gravitáció nem segít, csak hogy ekkor értelemszerűen nagyobb feladat hárul az édesanya izommunkájára, magyarul nehezebb a kitolási szakasz!

"VBAC-nél azért kell a gátmetszés, hogy a méhet kíméljük!"

Ezt a kijelentést olyan édesanyák hallhatják, akik egy korábbi császáros szülés után készülnek most hüvelyi szülésre (VBAC).  Az a meggyőződés, hogy VBAC-nél szükséges a gátmetszés egy kicsit olyan, mint a Túró Rudi. Nagyon magyar!  Ezt a badarságot – amit sajnos nagyon sok szülészorvos is vall -  ugyanis még csak Magyarországon hallottam, de ezt az égvilágon semmiféle kutatás, semmiféle szakirodalom nem támasztja alá! Ha belegondolsz, Te is megértheted, hogy mire a kitolási szakaszba jutottatok a kisbabáddal – pláne a kitolási szakasz fináléjához, amikor a baba fejecskéje feszíti a gátterületet -  addigra a méh már elég sokat bizonyított, hogy bizony bírja jól a megpróbáltatást. Ráadásul egy gátmetszéssel csak néhány percnyi időt lehet lefaragni a kitolási szakaszból, ami a méh kímélése szempontjából sok-sok órai vajúdás után már édesmindegy és a munka nem csak a méh feladata, hanem Te is besegítesz az aktív izommunkáddal! Sajnos a gátmetszés káros szokása még így a XXI. század derekán is rendkívül „népszerű”, holott a kutatások a gátmetszés rutinszerű alkalmazását egyértelműen kártékony beavatkozásnak tartják, amit csak nagyon indokolt, nagyon kivételes esetekben (pl valós magzati stressz, eszközös szülés befejezés) lenne szabad alkalmazni

"Kitolásra feküdjön fel a szülőágyra, különben nem tudom védeni a gátat… "

Elég abszurd, hogy a gát védelme ürügyén kényszerítik a szülő anyákat éppen abba a kitolási testhelyetbe, aminél a legnagyobb a gátsérülés esélye! Ráadásul Magyarországon nagyon sok helyen a „gátvédelem” azt takarja, hogy néhány deciliternyi olajjal meglocsolják a hüvelybemenetet, majd két újjal a hüvelybe nyúlnak és körkörös mozdulatokkal feszegetik a hüvely falát a végbélnyílás irányába – természetesen kérdés és belegyezés nélkül! A legújabb kutatások erősen megkérdőjelezik az ilyesfajta gátvédelem hasznosságá és a kitolási szakaszban végzett „gátmasszázs” legnagyobb „hasznát” abban találták,  hogy az orvos vagy szülésznő addig is elfoglalja a kezét és emiatt nem végez gátmetszést! A gát épsége szempontjából viszont ugyanilyen hasznosnak bizonyult a „hands-off” kísérés is, amikoris egyáltalán nem nyúlnak az anya nemi szervéhez a kitolásnál! Az viszont vitathatatlan tény, hogy a gátsérülés egyik fontos tényezője a kitolási testhelyzet és sajnos hanyatt fekve a legnagyobb az esélye a gátsérülésnek!  

"Feküdjön fel az ágyra! Ha állva marad, hogy kapjuk el a babát?"

Ha ezt hallod, akkor gondolj arra, hogy a kisbabád nem a semmiből fog hirtelen kipottyani, hanem elég sok erőfeszítésbe fog kerülni, hogy szépen lassan kibújon a szülőcsatornán keresztül! Ráadásul a babád nem egy 20 kg-s cementeszsák lesz, hanem csak egy három kiló körüli kis icipici emberi lény, akit nem elkapni, hanem majd fogadni kell!  Ha az édesanya nem hanyatt fekszik, akkor ehhez valóban lehet, hogy egy picit le kell hajolni, esetleg letérdelni vagy legugolni, ami valóban kényelmetlen lehet, de azért nem egy extrém jógapozícióról beszélünk!  Sőt mitöbb, álló helyzetű kitolásnál az édesanya akár még a saját kezébe is fogadhatná a kisbabáját vagy akár az édesapa kezébe is  születhetne! Bár egy ilyen kérés egy átlagos magyar szülészeten valószínűleg kivágná a biztosítékot,  otthonszüléseknél teljesen természetes gyakorlat!

"Azonnal el kell kötni a köldökzsinórt, mert különben elvérezhet az újszülött!

Erre a kijelentésre a legfinomabban megfogalmazott véleményem az, hogy ez egy borzasztó nagy ostobaság! Ha ugyanis belegondolsz, addig, amíg a köldökzsinór érintetlen (nem vágták át), egészen egyszerúen NINCS hol elvérezzen a baba! Ráadásul a baba születése utána  Wharton kocsonya  a levegővel érintkezve megszilárdul és szinte rögtön  zárja a két artériát, amik a baba felől viszik a vért a méhlepény felé. Emiatt a mechanizmus miatt a születés után a baba szíve egy irányba, a méhlepényből a baba FELÉ pumpálja  a vért, aminek éppen az a lényege, hogy a baba még a születés után is hozzájusson a méhlepényben lévő oxigéndús vérhez, ami a baba saját vére! Csak megjegyzésként: elvérzésre még a köldökzsinór átvágása után sincs az égvilágon semmi lehetőség, hiszen a köldökzsinórt az átvágás előtt speciális műanyag kapoccsal szorítják el! 

"Olyan nincs, hogy elfehéredik a köldökzsinór, az nagyon rossz lenne a babának!"

Ez a kiejelentés egy neonatológus orvos szájából hangzott el, arra reagálva, hogy a szülők azt kérték, hogy várjanak a köldökzsinór elkötésével annak elfehéredéséig. Háát..valószínűleg  ez az orvos sajnos hiányzott arról az óráról, ahol a köldökzsinórt tárgyalták, ugyanis a köldökzsinór valóban kifehéredik és ez egy teljesen normális élettani jelenség! Ezt alátámasztandó itt egy kép is, ami a köldökzsinór születés utáni változását mutatja! A születés után még a baba vérének méhlepényben lévő része a baba szívverése révén átmegy az újszülöttbe (a köldökzsinór pulzál), majd ahogy szépen lassan ürülnek a véredények és keményedik a Wharton kocsonya, a köldökzsinór színek a sötét kékes-lilás színből szépen lassan átvált fehérbe! Viszont az változó, hogy mikor szűnik meg a születés után a pulzálás és hogy mikor fehéredik ki a köldökzsinór! Ez lehet akár egy-két perccel a születés után is, de lehet, hogy akár fél óra is! 

"Azért kell azonnal megszülni a méhlepényt (és erre szintetikusoxitocinnal rásegíteni), mert a méhszáj bezáródik."

Ha ezt hallod, akkor gondolj arra, hogy a méhed visszalakulása valóban megkezdődik azonnal a baba megszületése után! Ilyenkor erős „fájások”gondoskodnak a méh összehúzódásáról és ez még jellemző a szülés utáni első napokra is. A méhnyak elvékonyodásához, felpuhulásához és kitágulásához viszont a vajúdás hosszú-hosszú órái kellettek és a méhnyak sem néhány percen belül „ugrik” visssza, mint egy rugó! Ráadásul még ha el is kezdődött valamiféle visszalakulás és kisebbedik a méh kijárata, akkor sincs semmi gond, hiszen – ellentétben a babával – a méhlepényben nincs csont, tehát az egy puha, képlékeny valami, ami szinte kicsusszan a méhből és a hüvelyből is! 

Utolsó bónusznak még hoztam egy valószínűleg „viccesnek” szánt de elég szomorú szülőszobai megjegyzést. Egy dúla kollégám hallotta rögtön a szülés után ezeket a megerősítő mondatokat egy szülésznő szájából, többször is...

"Nagyon nagy ez a méhlepény, nem kellett volna annyi kakaós csigát enni!"

Az való igaz, hogy a méhlepény nagysága változó és általában izgaz, hogy kisebb babáknak kisebb méhlepénye van, nagyobb babáknak pedig kicsit nagyobb. Azonban semmiféle kutatási adat nincs arra vonatkozóan, hogy az elfogyasztott kakaós csiga mennyisége és a méhlepény nagysága között bármiféle összefüggés lenne. Úgy gondolom, hogy nagyon szomorú – sőt elfogadhatatlan! -  ha  egy édesanya életének a legszebb, de legkiszolgáltatottabb pillanataiban bárki is megjegyzést tesz az édesanya alakjára vagy táplálkozására! Részint mert semmi köze nincs hozzá és nem kérted a véleményét ezzel kapcsolatban, másrészt pedig az égvilágon semmi joga nincs senkinek megsérteni egy anyát, pláne nem a szülés hatalmas feladata közben vagy után!