CTG, NST, ST, EFM: Mire jó és mire nem?

Magyarországon és a legtöbb fejlett országban a várandósgondozás és a szüléskísérés része, hogy műszerrel ellenőrzik a baba pulzusát és a méhtevékenységet, gyakran a vajúdás alatt folyamatosan. Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a módszer előnyeit és hátrányait és tisztázzuk az ezzel kapcsolatos rövidítések jelentését is!

Először is nézzük a rövidítéseket! Magát az eszközt hívják CTG-nek. Ez a név a cardiotocogram vagy cardiotocograph elnevezés rövidítése, ami arra utal, hogy a mazgat szívhangját és a méhtevékenységet méri illtve grafikusan kijelzi a műszer. Angliában is inkább a CTG kifejezést hallhatod, de ugyanezt a gépet például az USA-ban EFM rövidítéssel illetik, ami az electronic fetal monitorig (elektromos magzati megfigyelő) névből származik.

A várandósság alatt két típusú CTG-vel végzett vizsgálattal találkozhatsz. A leggyakoribb az NST, ami a non-stress teszt rövidítésből kapta a nevét. Az NST vizsgálat során a baba hogylétéről igyekeznek képet kapni. Az NST során tipikusan 20 percig mérik az esetleges méhtevékenységet és leginkább a baba pulzusát és annak változásait. Az NST reaktív (vagyis jó) akkor, ha a baba pulzusa változik a vizsgálat során, a mozgásával összhangban. Az NST-hez ezért nemcsak a két tappancsot rögzítik a pocakodhoz, de általában adnak egy kézi eszközt is a kezedbe, amin jelezned kell a baba mozgását. Ha a húsz perces vizsgálat alatt a baba szívhangja nem változott kielégítő mértékben, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy bármi gond lenne! Könnyen előfordulhat például az is, hogy a baba aludt a vizsgálat alatt. Ezért ha az NST eredménye nem kielégítő, az első lépés általában a hosszabbítás (mint a fociban!)…még 20 percig rögzítik a baba szívhangját, abban bízva, hogy felébred és mozgolódik. Ha még ekkor sem megnyugtató az eredmény, még ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy bármi baj lenne! Az NST ugyanis egy picit olyasmi, mint a dinnye-kopogtatás…utalhat arra, hogy valami nincs rendben, de az is lehet, hogy minden a legeslegnagyobb rendben van, ugyanúgy, ahogy egy dinnye is lehet nagyon finom attól még, hogy elbukott a kopogtatós teszten! Ha az NST non-reaktív vagy nem kielégítő a baba szívhangjának a változása, akkor általában további vizsgálatokkal (ultrahang, flowmetria stb ) igyekeznek meggyőződni a baba hogylétéről. Még egy nagyon fontos tudnivaló az NST-vel kapcsolatban, hogy ez egy adott pillanat állapotát rögzíti, de nem vetíti előre azt, hogy mi fog történni!

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a második lányom születésénél visszautasítottam a szülés beindítását mert erre az egyetlen ok a terminus túllépése és az életkorom volt. Az orvosom eléggé fintorgott a döntésemre, azt javasolta, hogy ha már így döntöttem, akkor legalább kétnaponta jelenjek meg a szülés beindulásáig NST-n. Természetesen „szót fogadtam”, de a kétnaponta végzett NST-nek nem sok értelme volt, mert csak azt mutatta meg, hogy akkor éppen hogy érezte magát a baba, de ez a vizsgálat bizony nem jelzi előre azt, hogy bármiféle probléma van készülőben!)

Magyarországon a várandósság során végzett NST része a terhesgondozási protokolnak. De az egyik kórházban a 36. héten kezdik, a másikban a 38. héten a harmadikban pedig lehet, hogy csak a betöltött 39. hét után…Ha az orvosod csak egy későbbi időpontban javasolja az NST-t, egyáltalán ne ess kétségbe és ne ijedj meg emiatt, sőt inkább örülj annak, hogy haladóbb gondolkodású az orvosod! A nemzetközi szakirodalom ugyanis az NST-t magas kockázatú várandósság esetén javasolja, de nem tartja szükségesnek normál, egészséges, alacsony kockázatú kismamáknál!

Az NST-ről még fontos azt is tudni, hogy ezt a vizsgálatot nem fekve kell végezni, hanem ülve! Sajnos sok kórházban az édesanyákat lefektetik, sőt mi több, gyakran a hátukra fektetik, ami a lehető legrosszabb! Ebben a pozícióban ugyanis sokkal gyakoribb, hogy a baba pulzusa lassul vagy hogy nem gyorsul kellő mértékben a mozgolódása során!

Mi a helyzet az ST-vel, azzal a másik vizsgálattal, amit szintén a szüléshez közeledve szoktak végezni? Míg az NST a nem stresszes állapotot vizsgálja, az ST pont ennek az ellenkezőjét: hogyan reagál a baba pulzusa oxitocinnal kiváltott méhösszehúzódásokra, vagyis stresszre (ST=stress test), és a pulzus változásaiból próbálnak arra következteni, hogy a méhlepény mennyire képes még ellátni a feladatát. Ezt a vizsgálatot hál’Istennek ritkábban szokták végezni – általában akkor, ha az NST eredménye nem megnyugtató vagy nem egyértelmű - mivel az ST egy picit olyasmi, mint egy fenékberúgás teszt…Nem számítasz rá és popsin billentenek. Vajon mi fog történni? Jé, elesel! Vagyis ha az ST során azt tapasztalják, hogy a baba pulzusa nem jól reagál a hirtelen stresszre, akkor az nem feltétlenül jelenti azt, hogy valami baj lenne vagy hogy nem fog majd jól reagálni a vajúdásra akkor, ha annak ejön az ideje! Tehát az ST sem egy diagnosztikai teszt, hanem sokkal inkább egy szűrő vizsgálat!

Mi a helyzet a vajúdás alatti folyamatos CTG-vel? Ez a módszer a hetvenes években terjedt el Amerikában: rengeteg baba született, a szülészetek pörögtek és a szülésznők kapacitása véges volt…Az ötlet nagyon szuper és nagyon nemes, hiszen ezzel a géppel így automatikusan és folyamatosan lehet követni a baba szívhangját a vajúdás alatt, anélkül, hogy egy szülésznőnek ide-oda kelljen szaladgálnia! A módszernek azonban számos hátulütője van…leginkább az, hogy ugyanúgy, ahogy az NST, ez is csak az aktuális (vagy a múltbéli) állapotról ad képet, de azt nem vetíti előre, hogy mi fog történni a babával!

A vajúdás alatti folyamatos CTG elterjedáse után néhány évvel értékelték az eredményeket, ami nagyon meglepő volt! Azoknak a tragikus eseteknek a gyakorisága, amikor babák a szülés során oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedtek nem csökkent egy hajszálnyival sem! Viszont a CTG bevezetésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a császármetszések aránya! Tehát azáltal, hogy a szívhang változásának minden kis rezgését rögzítik, a babákat nem védik meg, viszont olyankor is magzati stresszt diagnosztizálnak, amikor a babával minden a lehető legnagyobb rendben van! A szívhang változásának értékelésére tehát a vajúdás során is igaz, hogy ez nem egy egyértelmű tudomány, hanem nagyon is szubjektív és emiatt fordulhat elő az is, hogy a CTG papírra tekinte egy szülésznő azt mondja, hogy minden OK, majd öt perccel később ugyanarra a papírra nézve egy orvos felhorkant, hogy itt bizony valami probléma van!

Éppen az eredmény szubjektív értékelése és a magzati stressz túldiagnosztizálása miatt az Egészségügyi Világszervezet alacsony kockázatú várandósoknál, alacsony kockázatú szüléseknél nem javasolja a folyamatos CTG-t, hanem a szakaszos szívhang ellenőrzést ajánlja. Hál’Istennek már sok magyar kórházban is ezt az ajánlást követik és legfeljebb felvételkor végeznek egy NST-t majd áttérnek a szakaszos pulzusmérésre, de sok nyugat-európai kórházban még foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy a CTG a vajúdás és a szülés alatt végig az édesanya pocakján legyen!

A magzati stressz túldiagnosztizálásán túl ugyanis a folyamatos CTG-nek egyéb hátulütői is vannak! Ezek közül talán a legnagyobb az ágyhozkötöttség, és hogy a folyamatos CTG miatt a szülés azonnal medikalizálttá válik, hiszen fizikailag egy géphez van kötve a szülő édesanya. A fekvés miatt limitált a mozgás, limitált a szabad pozícióválasztás és limitált a fájdalomcsillapító módszerek alkalmazása is – vagyis fájdalmasabb a vajúdás! A két vastag gumi és a tappancsok miatt a fájó pocak forróvizes borogatása szinte lehetetlen, de nagyon nehéz a derék hatékony masszírozása is. Ráadásul fekvő testhelyzetben gyakrabban esik a baba pulzusa, tehát már ez a tény önmagában megemeli a magzati stressz kockázatát! Szintén probléma lehet, hogy a tappancsok elmozdulnak, esetleg a baba pulzusa helyett az édesanya pulzusát rögzítik és ráadásul a monitor szinte igéző erővel bír és vonzza a tekintetünket is! Pedig az összehúzódásokat nagyon jól fogod érzékelni Te magad is – anékül, hogy egy monitor kiírná az értékeit! Az is sokkal szerencsésebb, ha a partnered a Te jelzéseidre figyel és nem pedig a gépre!

Összefoglalva: a vajúdás alatti folyamatos CTG-nek egészséges, normális, alacsony kockázatú szülésnél több hátránya van, mint előnye! Fontos azonban tudnod, hogy bizonyos esetekben a folyamatos CTG szükségessé válhat! Ilyen például, ha az összehúzódásokat oxitocinnal vagy burokrepesztéssel erősítik, mert ilyenkor fontos ellenőrizni az összehúzódások erősségét és a baba reakcióját ezekre az összehúzódásokra. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szülés orvosi beindítása során Prostin tablettát vagy egyéb prosztaglandin tartalmú méhszáj érlelő szert alkalmaznak, mert szélsőséges esetben ez is túlstimulálhatja a méhet. Szükség van a folyamatos CTG-re epidurális érzéstelenítés alkalmazása során is, hiszen ilyenkor a viselkedésed nem ad visszajelzést az összehúzódások erősségéről és gyakoriságáról és szükséges lehet akkor is, ha valamilyen kockázati tényező merül fel (pl. igazolt terhességi cukorbetegség) a babával vagy a várandóssággal, a szüléssel kapcsolatban.

Őszintén bevallom, hogy a folyamatos CTG-vel kapcsolatban nekem is elég sokáig tartott, mire valóban beláttam, hogy egy egészséges szülésnél ez sajnos többet árt, mint használ. Naivan, az érem másik oldalának ismerete nélkül azt mondjuk, hogy ugyan mit árthat az, ha folyamatosan követik a baba szívhangját, hiszen a biztonság a legfontosabb…de a folyamatos CTG-vel kapcsolatban ez egy hamis biztonság-érzet csak! A komoly, tragikus eseteket sajnos a folyamatos CTG sem védi ki, viszont egyértelműen megemeli a műtéti szülés kockázatát, ami jelentős kockázat az édesanya és a baba egészsége szempontjából is!